Rue de Richelieu
| Rue de Richelieu | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Franciaország |
| Település |
|
| Létrejötte | 1633. november 23. |
| Névadó | Armand Jean du Plessis de Richelieu |
| Földrajzi adatok | |
| Hossza | 0,99 km |
| Elhelyezkedése | |
 Rue de Richelieu
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 52′ 05″, k. h. 2° 20′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 05″, k. h. 2° 20′ 18″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rue de Richelieu témájú médiaállományokat. | |
A Rue de Richelieu Párizs egyik utcája.
Története[szerkesztés]
A nagyjából egy kilométeres utca Párizs központjából északi irányba tart. Nevét 1633-ban kapta Armand Jean du Plessis de Richelieu bíboros palotája után, amelynek keleti fala mellett haladt. A palota később a király tulajdonába került, és az utcát Rue de la Loi, Törvény utcának nevezték 1793 és 1806 között. Ezután visszakapta régi nevét.[1] Az utca a város egyik kapujáig tartott, amely nagyjából ott állt, ahol ma a Boulevard des Italiens keresztezi a Rue de Richelieu-t.[2]
A bíboros palotájában színház is működött. 1642-es halála után a teátrumnak egy ideig nem volt gazdája, de 1660-ban a király fivére felajánlotta azt Molière társulatának. A ma salle Richelieu néven ismert épület a La Comédie Française színháza. Moliére a 40-es házában lakott, és ott is halt meg 1673. február 17-én.[2]
Az utcában működik az 1868-ban átadott nemzeti könyvtár, amely az évszázad végére a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítményévé vált. Hatalmas periodika-, kézirat-, térkép. és könyvgyűjteménye van. Mivel érmegyűjteménye miatt sok numizmatikus kereste fel, a környéken több ilyen bolt is nyílt. A 49-es épületben működik a Maison Platt, amely Maison Serrure néven alakult 1880-ban.[2]
1909 és 1912 között a könyvtár rendszeres látogatója és az 58-as olvasójegy tulajdonosa volt Vlagyimir Iljics Lenin. Használta ezt az olvasójegyet Rosa Luxemburg is. Lenin a francia parlament egyik szocialista tagja, Louis Roblin ajánlásával jutott be a könyvtárba. Egy alkalommal ellopták a biciklijét, amíg olvasott.[1]
A könyvtárral szemközti ingatlanon, ahol ma egy park és egy szökőkút áll, működött a nemzeti színház, más néven a salle Montansier, amely a párizsi operatársulat intézménye volt 1794 és 1820 között. Az épületet azt követően rombolták le, hogy 1820. június 7-én Louis Pierre Louvel meggyilkolta az onnan kilépő Károly Ferdinánd francia királyi herceget.[3]
1839-ben egy osztrák üzletember, August Zang bécsi pékséget nyitott Boulangerie Viennoise néven a 92-es számú házban. Ebben a sütödében alakult át a bécsi péksütemény a mai croissant-ná.[2]
1844 elején a 63-as szám alatti épületbe költözött a Pierre Leroux, George Sand és Louis Viardot által kiadott La Revue indépendante című lap. A szerkesztőség 1847-ben tette át a székhelyét máshová.[1]
1830. július 27-én a hatóságok lefoglalták a Le Temps című lap nyomdáját, amely a Rue de Richelieu 102-ben működött. Az eljárás egyik kiváltó oka volt a Bourbonok elleni júliusi forradalomnak. Július 30-án a radikális köztársaságpárti emberbarát klub a 104-es házban tartotta első összejövetelét, amelyen részt vett Pierre-Jean de Béranger és Étienne Cabet.[1]
1904. április 18-án a 110-es szám alatt kezdte meg tevékenységét a szocialista napilap, a l’Humanité szerkesztősége, amelynek mások mellett tagja volt Jean Jaurès, Anatole France, Octave Mirbeau és Aristide Briand.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Left in Paris
- ↑ a b c d France Today
- ↑ Executions
Források[szerkesztés]
- ↑ Left in Paris: Rue de Richelieu. Leftinparis.org. Hozzáférés ideje: 2023. december 26.
- ↑ France Today: Parisian Walkways: Rue de Richelieu. France Today. Hozzáférés ideje: 2023. december 26.
- ↑ Executions: 1820: Louis Pierre Louvel, anti-Bourbon assassin. ExecutionsToday.com (2014). Hozzáférés ideje: 2023. december 25.
