Étienne Cabet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Étienne Cabet (1788-1856)

Étienne Cabet (Dijon, Franciaország, 1788. január 1. - Saint Louis, USA, 1856. november 8.) francia politikus, publicista, forradalmár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1812-ben fejezte be jogi tanulmányait. Kezdetben Napóleon hatalmának ellenzői közé tartozott; később viszont, amikor Napóleon végleges veresége után követőit bíróság elé állították, vállalta azok védelmét. Így került kapcsolatba a liberális ellenzékkel és nem sokkal később vezető egyéniségük lett. Az 1830. évi júliusi forradalom idején a X. Károly királyt megbuktató és a „polgárkirályt”, Lajos Fülöpöt trónra segítő összeesküvők közé tartozott.

Szocialista eszméi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Lajos Fülöp király kormányzása egyre inkább monarchisztikus és konzervatív vonásokat öltött. Autoriter viselkedésében és a szociális viszonyok iránti érzéketlenségében csalódva Cabet szocialista lett. Írásaiban a franciaországi állapotokat ostorozta és a munkások életkörülményeinek javítását követelte. Megjelentette a Le Populaire című ellenzéki újságot, amely jelentős népszerűségre tett szert, viszont 1834-ben betiltották. Felségsértéssel vádolták, kegyvesztett lett; elítélték és 5 évre londoni száműzetésbe kényszerült. Itt került kapcsolatba a filantróp Robert Owennel, akinek kommunista eszméi tovább buzdították arra, hogy Franciaországban szocialista struktúrákat valósítson meg. Visszatérése után (1839) újságíróként dolgozott. Megírta a négy kötetes A francia forradalom története 1789 és 1830 között (Histoire populaire de la révolution française de 1789 à 1830) című művét. Vrai Christianisme (Igazi kereszténység) c. művében támogatja a keresztény kommunizmust, mint elérendő ideális társadalmi rendszert.

Utazás Ikáriába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az álnéven megjelentetett Utazás Ikáriába (Voyage en Icarie) című regényében egy utópista társadalom eszméit boncolgatja. A könyv nagy sikernek bizonyult az elégedetlen tömegek körében Franciaországban: a munkások „evangéliuma” lett. 1840 és 1848 között öt kiadást ért meg. 1847-ben kb. 40 000 követője akadt, ami az akkori időben hatalmas tömeget jelentett.

A könyv regény formában íródott. Egy fiatal nemes útjáról szól egy távoli szigetre, amelynek lakói éppen túl vannak egy kommunista forradalmon. A fiatal lord nem palástolja lelkesedését a demokrácia iránt. Az Utazás Ikáriába egy teljes egészében megszervezett munkásállamot vázol fel egy nagy szigeten, amelynek legfontosabb elvei a teljes egyenlőség és a vagyonközösség.

→ A nép 1000 közösségre van osztva, a főváros Ikária. A városok és a közösségek építészetileg szigorúan szimmetrikusan rendben vannak felosztva. Középen a főváros helyezkedik el.

→ Ikária képviselőit demokratikus úton választják. Bizottságokat hoznak létre, amik a közösség javára döntenek.

→ A könyv alapján mindenki együtt étkezik pompásan berendezett étkező helyiségekben. Az „ikáriai szakácskönyv” a legegészségesebb és legjobb ennivalókat sorolja fel.

→ Szakértői bizottság dönt az ikáriaiak ruházatáról. Minden eseményhez egyenruhák készülnek rugalmas anyagból, hogy több méretnek is megfeleljenek.

→ Egy önkéntes öncenzúra nélkülözhetővé teszi a rendőrség minden formáját.

→ Egy nemzeti újság, amit mindenki megkap, beszámol minden Ikáriában történt eseményről.

→ A nevelési rendszer egy alapképzésből és egy 12 éves erkölcsi nevelésből áll. A nők 17 évesen, a férfiak 18 évesen hagyják el az iskolát. A nőket 50 évesen, a férfiakat 65 évesen nyugdíjaztatják.

Cabet utópiájában minden ember elégedett és boldog.

Az utópikus kísérlet és bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hirtelen haragú természete miatt egyre inkább elszigetelődött az emberektől. Támogatta az 1848-as forradalmat, de még a munkások között sem sikerült keresztül vinnie szocialista eszméit.

1849-ben 280 követőjével kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba és a Mississippi folyó mellett fekvő Nauvoo-ban (Illinois) megalapította saját Ikáriáját. Cabet itt is ellentétbe kerül a kivándorlókkal: mint a közösség elnöke megtiltotta a kozmetikumok, ékszerek és színes ruhák használatát és konfliktusba került a kigazdálkodott fölösleg felhasználása miatt is.

A becsvágyó utópikus kísérlet megbukott, amihez nagymértékben hozzájárult Cabet uralkodó karaktere is. Életművének nyomait megtalálhatjuk az Icarian Living History Museum-ban / Nauvoo, Illinois.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]