Rosanne Cash

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rosanne Cash
Életrajzi adatok
Született1955. május 24. (68 éves)[1][2][3][4]
Memphis
HázastársaRodney Crowell (1979-1992), John Leventhal (1995-)
GyermekeiJakob William Leventhal, Caitlin Rivers Crowell, Carrie Kathleen Crowell, Chelsea Jean Crowell, Hannah Crowell, Cindy Cash
SzüleiJohnny Cash, Vivian Liberto
Iskolái
Pályafutás
Műfajokfolk, pop, rock, blues
Hangszer
Díjak
  • Grammy Award for Best American Roots Performance (A Feather's Not a Bird, 2015)
  • Grammy Award for Best American Roots Song (A Feather's Not a Bird, 2015)
  • Grammy Award for Best Americana Album (The River & the Thread, 2015)
  • "Spirit of Americana" Free Speech Award (2018)
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • énekes
  • előadóművész
Kiadók
IPI-névazonosító00078210973
Rosanne Cash weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosanne Cash témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rosanne Cash (Memphis, 1955. május 24. –) amerikai énekesnő, dalszerző, író. Johnny Cash countryénekes és Vivian Liberto legidősebb lánya. Az 1980-as években tizenegy kislemeze volt a country toplistákon.


South by Southwest Festival, 2006

Pályafutása[szerkesztés]

Miután szülei elváltak, Rosanne édesanyjával élt Kaliforniában. Az iskola befejezése után csatlakozott a Johnny Cash Road Showhoz, ahol három évig háttérénekes volt. 1975-től Rosanne Cash egy évet Londonban töltött, ahol a Columbia Records (az apját is szerződtető lemeztársaság) irodájában dolgozott. Ezt követték néhány félévnyi színészi tanulmány amerikai egyetemeken.

1978-ban a müncheni Ariola elkészítette vele a „Rosanne Cash” című albumot, egy évvel később pedig felvették a „Right or Wrong” című albumot − a Columbia Records számára. A producer Rodney Crowell énekes/dalszerző volt, akivel nem sokkal később összeházasodott. (A későbbi albumait is ő készítette). A Right or Wrong − és a különböző kislemezekei is − csak átlagosan voltak sikeresek. Rosanne Cash 1981-ben ért fel pályafutása első csúcsát a „Seven Year Ache”-el. Az albumot aranylemezzel jutalmazták, és mindhárom kislemeze is a counrylisták élére került.

1985 októberében olyan zenészekkel, mint Eric Clapton, Ringo Starr és George Harrison, Carl Perkins (a rockabilly úttörője) vendége volt, aki a londoni „Blue Suede Shoes: A Rockabilly Session” című televíziós koncertet rögzítette.

A Rosanne Cash által írt dalok egyre személyesebbé és önéletrajzi jellegűvé váltak. Ez különösen világossá vált ez az „Interiors” című album számaival − olyan dalokkal, mint az „On the Surface” és a „Mirror Image” − amelyet nem sokkal azelőtt írt, hogy elvált férjétől.

A következő, 1993-as „The Wheel” című album is kifejezetten önéletrajzi jellegű, amihez a dalokat ismét ő maga írta, a pop-orientált The Wheel fülbemászó dallamaival és más feldolgozássokkal optimistábbnak tűnik elődjénél. Johnny Cash azt monta a lemezről: „Ha valamikor egy lakatlan szigetre kerülnék, és csak egy CD-t vihetnék magammal, a Wheels-t választanám.”

1996-ban Rosanne Cashnel megjelent egy novelláskötete. Ebben az időben egy betegség miatt átmenetileg elvesztette a hangját, ezért meg kellett szakítania a „Rules of Travel” CD-n végzett munkát. Ez a CD csak 2003-ban jelent meg.

2006-ban megjelent a „Black Cadillac” album, amelyet szüleinek és mostohaanyjának, June Carter Cash-nek ajánlott. Ők már mindannyian meghaltak Cash utolsó CD-je megjelenése óta. Melankolikus dalokban, (kezdve apja halálával a címadó dalban), emlékeket és jeleneteket idézett fel életéből, például apja katonai rádiósként töltött idejét, nagy találkozását anyjával, Viviannal („I Was Watching You”) és Johnnyval, majd Cash találkozását második feleségével, June-nal Hendersonville-ben („House on the Lake”). A CD utolsó szakasza 71 másodpercnyi csend a szülei emlékére – akik mindketten 71 évesen haltak meg.

2009 végén Cash kiadta tizenkettedik stúdióalbumát „The List” címmel. Az album tizenkét számot tartalmaz az apja, Johnny Cash által 1973-ban összeállított legfontosabb country dalok százas listájáról. Ezt az összeállítást apjától 18. születésnapjára kapta. Az album többek között Bruce Springsteen, a Carter Family, Merle Haggard és Bob Dylan feldolgozásait tartalmazza. Vendégzenészek voltak: Rufus Wainwright, Jeff Tweedy, és Elvis Costello.

  • Rosanne Cash szívesen játszik Gibson és C. F. Martin akusztikus gitárjain.

Stúdióalbumok[szerkesztés]

  • 1978: Rosanne Cash
  • 1980: Right or Wrong
  • 1981: Seven Year Ache
  • 1982: Somewhere in the Stars
  • 1985: Rhythm & Romance
  • 1987: King's Record Shop
  • 1990: Interiors
  • 1993: The Wheel
  • 1996: 10 Song Demo
  • 2003: Rules of Travel
  • 2006: Black Cadillac
  • 2009: The List
  • 2014: The River & the Thread
  • 2018: She Remembers Everything

Filmek[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • 1985: Grammy-díj: Best Country Song: „I Don't Know Why You Don't Want Me”
  • 2010: Album of the Year
  • 2015: Nashville Songwriters Hall of Fame
  • 2015: három Grammy-díjat nyert: a legjobb americana[5] album kategória: „The River & the Thread”; a legjobb amerikai roots[6] dalért John Leventhallal; a legjobb amerikai roots előadásért: „Feather's Not a Bird”
  • 2018: Spirit of Americana/Free Speech Award

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ GeneaStar
  5. ↑ Americana (zene)
  6. ↑ tősgyökeres

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rosanne Cash című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rosanne_Cash&oldid=26937433”