Ugrás a tartalomhoz

Rufus Wainwright

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rufus Wainwright
Életrajzi adatok
Született1973. július 22. (52 éves)[1][2][3][4]
Rhinebeck[5]
HázastársaJörn Weisbrodt (2012–)
GyermekeiViva Katherine Wainwright Cohen
SzüleiKate McGarrigle
Loudon Wainwright III
Iskolái
  • McGill Egyetem
  • F.A.C.E. School
  • Interlochen Center for the Arts
  • Millbrook School
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Hangtenor
DíjakGLAAD Stephen F. Kolzak Award (2008)
Tevékenység
Kiadók
Rufus Wainwright aláírása
Rufus Wainwright aláírása
Rufus Wainwright weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rufus Wainwright témájú médiaállományokat.

Rufus McGarrigle Wainwright (Rhinebeck, New York, 1973. július 22. –) amerikai-kanadai énekes, dalszerző, zeneszerző. Hét saját albuma jelent meg, és számos felvétele került fel válogatáslemezekre, illetve filmzenei albumokra. Klasszikus operákat is írt, és Shakespeare-szonetteket zenésített meg Robert Wilson színházi darabjához.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wainwright 1973. július 22-én született a New York állambeli Rhinebeckben. Szülei Kate McGarrigle és Loudon Wainwright III, mindketten folkzenészek voltak.[6] Apja Peter Stuyvesant, New Amsterdam (később: New York) 17. századi kormányzójának egyenesági leszármazottja.[7] Szülei három éves korában elváltak, gyermekkorának nagy részét anyjával töltötte Montréalban. Amerikai-kanadai kettős állampolgár.[8] A New York-i Millbrook Schoolba járt, majd a montréali McGill Egyetemen tanult zongora szakon.

Zongorázni hatéves korában kezdett, 13 évesen már anyjával, nagynénjével és húgával The McGarrigle Sisters and Family néven turnéztak. I'm a-Runnin című dalával, amelyet a Trükkös Tomi és a bélyegutazás című filmben 14 évesen adott elő Genie Díjra jelölték.[9] 1990 Juno Díjra jelölték.[10]

Húszas éveinek elején a montréali Cafe Sarajevóban koncertezett. Pierre Marchand segítségével demóanyagot rögzített, amely elnyerte apja tetszését, és beajánlotta fiát barátjának, Van Dyke Parksnak. Parks továbbküldte a felvételeket Lenny Waronkernek, a DreamWorks vezetőjének, aki leszerződtette Wainwrightot.[11]

1996-ban New Yorkba, majd Los Angelesbe költözött, ahol elkezdett dolgozni az 1998-ban megjelent, Rufus Wainwright címet viselő albumán. Az album elnyerte a kritikusok tetszését, a Rolling Stone az év egyik legjobb albumának nevezte, és Wainwrightot az "Év felfedezettjének" választotta. Az album azonban kereskedelmileg nem teljesített jól: egyetlen ország slágerlistájára sem került fel, a Billboard Top Heatseekers listájának 24. helyéig jutott.[12]

Poses című második albuma szintén elnyerte a kritikusok tetszését, de kevesen vették meg: a Billboard 200-as lista 117., a Top Heatseekers lista 1. helyéig jutott.[12][13] 2001 és 2004 között Tori Amosszal, Stinggel turnézott.

2003-ban jelent meg Want One.[14] 2004-ben pedig Want Two[14] című albuma. Ötödik stúdióalbuma Release the Stars címmel jelent meg 2007. május 15-én. Az album a brit albumlista 2. helyéig és a Billboard 200 lista 23. helyéig jutott.

2007–2008-as turnéját követően kezdett bele első operája megírásába, amely a Prima Donna címet kapta. Az operát a Manchesteri Nemzetközi Fesztivál keretében mutatták be 2009. július 10-én.[15][16]

Hatodik stúdióalbuma, az All Days Are Nights: Songs for Lulu 2010 tavaszán, az Out of the Game címet viselő hetedik stúdióalbuma pedig 2012 tavaszán jelent meg.[17][18]

Hadrianus című második operája a Kanadai Operatársulat 2018-as évadnyitó előadása volt.[19]

2024-ben Párizsban mutatták be Dream Requiem (Álmorekviem) című darabját, melynek Meryl Streep volt a narrátora. A 2020–2021-ben írt mű George Byron Sötétség című versének felhasználásával állít emléket a Covid19-pandémia során elhunytaknak.

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wainwright már tizenévesen tisztában volt melegségével.[20] 1999-ben egy a Rolling Stone magazinnak adott interjúban azt nyilatkozta, hogy apja nagyon korán felismerte homoszexualitását,[21] szülei mégsem tudtak mit kezdeni melegségével, sohasem beszéltek róla otthon.[22]

14 évesen szexuálisan bántalmazta egy férfi a londoni Hyde Parkban, akivel korábban egy bárban ismerkedett meg. Wainwright csak úgy menekült meg a támadástól, hogy epilepsziás rohamot színlelt. Az eset után öt-hét évig nem élt szexuális életet.[23][24]

2010 végén Wainwright eljegyezte partnerét, Jörn Weisbrodtot.[25] A pár 2012 elején Torontoba költözött, mivel Weisbrodtot a Luminato Fesztivál művészeti igazgatójának nevezték ki.[26] 2012. augusztus 23-án házasodtak össze a New York állambeli Montaukban.[27]

Wainwright 2011-ben bejelentette, hogy gyerekkori barátjával Lorca Cohennel, Leonard Cohen lányával gyermeket vállalnak. Viva Katherine Wainwright Cohen 2011. február 2-án Los Angelesben született meg.[28]

Diszkográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Rufus Wainwright, 1998 (DreamWorks)
  • Poses, 2001 (DreamWorks)
  • Want One, 2003 (DreamWorks)
  • Want Two, 2004 (Geffen Records)
  • Release the Stars, 2007 (Geffen Records)
  • All Days Are Nights: Songs for Lulu, 2010 (Decca Records)
  • Out of the Game, 2012 (Decca Records)
  • Prima Donna, 2015 (Deutsche Grammophon)
  • Take All My Loves: 9 Shakespeare Sonnets, 2016 (Deutsche Grammophon)
  • Unfollow the Rules, 2020 (BMG)
  • Folkocracy, 2023 (BMG)
  • Dream Requiem, 2025 (Warner Classics)
  • I'm a Stranger Here Myself: Wainwright Does Weill, 2025 (Rock and Roll Credit Card)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. augusztus 12..
  2. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  3. ↑ "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. ↑ "GeneaStar".
  5. ↑ "Carnegie Hall linked open data" (angol nyelven). 2017. június. Hozzáférés: 2022-05-02. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  6. ↑ [Rufus Wainwright az AllMusicon "Loudon Wainwright III"]. Allmusic. Hozzáférés: 2006. október 27.. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  7. ↑ „Dutch Public TV news interview with Rufus Wainwright at statue of Peter Stuyvesant”, Nederlandse Omroep Stichting. [2012. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. február 4.) 
  8. ↑ Righi, Len (január 12, 2008). "Singer readies for solo concerts". The Post and Courier. Hozzáférés: november 19, 2008. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  9. ↑ "10th Genies – Best Original Song". Genie Awards. október 10, 2006 dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  10. ↑ "Juno Awards Database". Juno Awards. 2011. július 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. február 23..
  11. ↑ Durchholz, Daniel. "Rufus Wainwright Biography". Musician Guide. 2016. október 31. dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  12. 1 2 [Rufus Wainwright az AllMusicon "Rufus Wainwright US Heatseekers Charting"]. Allmusic. Hozzáférés: 2008. október 13.. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)
  13. ↑ "Rufus Wainwright American Charting – Billboard 200". Billboard. Hozzáférés: 2008. október 13..
  14. 1 2 Rufus Wainwright discography Archiválva 2012. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. allmusic.
  15. ↑ Lewis, Randy. „Rufus Wainwright and Met Opera part ways”, Los Angeles Times, 2008. augusztus 28. (Hozzáférés: 2008. szeptember 8.) 
  16. ↑ Gregory, Jason. "Rufus Wainwright Opera Set For Manchester Debut". Gigwise.com. Hozzáférés: 2008. október 9..
  17. ↑ „Rufus Wainwright on working with producer Mark Ronson”, 2012. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 30.) 
  18. ↑ "Pre-Order 'Out of the Game'". 2012. január 31. 2012. március 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 30.. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  19. ↑ „Why Rufus Wainwright is turning a Roman emperor into a COC opera”, 2013. november 30. 
  20. ↑ Shulman, Randy. „The Wainwright Stuff”, Metro Weekly, 2009. március 11. 
  21. ↑ „Rants & Raves – Brief Article”, The Advocate, 1999. december 7.. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  22. ↑ „Wainwright Feared Being HIV Positive After Rape”, Contactmusic, 2005. február 22. 
  23. ↑ „Rufus Wainwrights Rape Tragedy”, FemaleFirst.co.uk, 2005. március 1. 
  24. ↑ Goldstein, Richard. „A Torch Song Named Desire”, The Village Voice, 1999. augusztus 25.. [2008. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. február 4.) 
  25. ↑ Jim Windolf. „Q&A: Rufus Wainwright on Liza, Lulu, and Proposing”, Vanity Fair, 2010. december 6. 
  26. ↑ „Jorn Weisbrodt named new artistic director of Luminato”, The Globe and Mail, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. február 4.) 
  27. ↑ Page Six. „Vows, then clams”, NY Post, 2012. augusztus 24.. [2013. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. február 4.) 
  28. ↑ Rufus Wainwright (2011-02-18). "For Immediate Release". Sajtóközlemény. Elérés: 2018-02-04. Archiválva 2012. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben "Archivált másolat". 2011. február 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. február 4..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rufus_Wainwright&oldid=28919179”