Carl Perkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carl Perkins
Cavenaugh Park Walnut Ridge AR 2013-04-27 013.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Carl Lee Perkins
Becenév A Rockabilly királya
Született 1932. április 9.
Tiptonville, Tennessee
Elhunyt 1998. január 19. (65 évesen)
Jackson, Tennessee
Pályafutás
Műfajok rock, rockabilly, country
Aktív évek 19461998
Kapcsolódó előadó(k) Perkins Brothers Band
Hangszer
Tevékenység
  • énekes
  • énekes-dalszerző
  • gitáros
Kiadók Sun Records, Columbia Records, Mercury Records
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Perkins témájú médiaállományokat.

Carl Lee Perkins (Tiptonville, Tennessee, 1932. április 9.Jackson, Tennessee, 1998. január 19.) amerikai zenész, a rockabilly úttörője, amelyet a memphisi Sun Records stúdiójában alakítgatott az 1950-es évek elején.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Egy szegény farmer gyermekeként született. Már korán megismerkedett a déli gospel zenével a fekete gyapotszedő munkások dalaiból. 7 éves korában kezdett el gitáron játszani, amelyet apja készített egy szivardobozból, egy seprűnyélből és bálázó zsinegekből. 13 évesen megnyert egy tehetségkutató versenyt a Movie Magg című dallal, amelyet saját maga írt. Tíz évvel később ugyanezzel a dallal győzte meg tehetségéről Sam Phillipset, a Sun Records tulajdonosát.

A Sun Recordsnál[szerkesztés]

1955 végén a nyomorgó Carl Perkins lejegyezte Blue Suede Shoes című dalát egy régi krumpliszsákra. Sam Phillips produceri munkájának köszönhetően a dalból hamar sláger lett. Az amerikai Billboard magazin country toplistáján az első helyet, pop toplistáján a másodikat, amíg a rhythm and blues toplistáján a harmadik helyezést tudhatta magának. Az Egyesült Királyságban a Top Ten (A Legjobb Tíz) listájába is bekerült. Ez volt az első olyan felvétel, amelyből a Sun Records több mint egy millió példányt adott el. Karrierje csúcsán egy majdnem halálos autóbaleset érte. Barátja, Elvis Presley is feldolgozta az általa írt slágert.

A Columbia Recordsnál[szerkesztés]

Ezek után egy szerzeménye sem került be a Top 40-be. 1958-ban a Columbia Recordshoz szerződött, ahol újabb kudarcok érték és végül alkoholistává vált. Ennek ellenére néhány korábbi, még a Sunnál kiadott dalát más együttesek továbbra is a figyelem középpontjában tartotta. A Beatles feldolgozta a Matchbox, a Honey Don't és az Everbody's Trying To Be My Baby című számait. 1968-ban Johnny Cash a Perkins által írt Daddy Sang Bass dallal a country toplisták élére került. A Country Zenei Szövetség az év dalának is jelölte. Cash unszolására Perkins abbahagyta az ivást és egy évtizedig a zenész utazó revüjében is részt vett. 1974. február 16-án a Hee Haw country zenei tévéműsorban tűnt fel.

1982-ben Paul McCartney nagy sikerű Tug Of War albumán a Get It című számot énekelték duettben.

Az 1980-as években végbemenő "rockabilly feltámadás" által Perkins újra a rivaldafénybe került. 1985-ben újra felvette a Blue Suede Shoes klasszikust a Stray Cats két tagjával mint a Porky bosszúja nosztalgiafilm betétdalát. 1986-ban George Harrisonnal, Eric Claptonnal és Ringo Starral szerepelt a Carl Perkins and Friends: A Rockabilly Session című angol tévéműsorban, Londonban.

Az 1980-as években[szerkesztés]

1985-ben bevezették a Nashville Songwriters Hall of Fame (A Nasville-i Dalszövegírók Dicsőség Csarnoka) tagjai közé és 1987-ben zenei munkásságának elismeréseként a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé is. A Blue Suede Shoes megkapta a The Rock and Roll Hall of Fame's 500 Songs that Shaped Rock and Roll és a Grammy Hall Of Fame Award kitüntető címeket. Perkins a műfajért tett úttörő lépésekért pedig elnyerte a Rockabilly Hall Of Fame tagságát is.

1986-ban visszatért a Sun stúdiójába és csatlakozva Johnny Cash-hez, Jerry Lee Lewishoz és Roy Orbisonhoz megalkotta a Class Of '55 albumot. Az album Elvis Presley és a Million Dollar Quartet jam session (1956. december 4-én készült) emlékére készült.

Életének utolsó évei[szerkesztés]

Az utolsó albuma, a Go Cat Go! 1996-ban jelent meg sok más sztár közreműködésével a független Dinosaur Recordsnál és a BMG forgalmazásában.

Rockabilly sztárok (Presley, Lewis stb.) életrajzi filmjeiben is kapott kisebb szerepeket, egyetlen jelentősebb alakítása John Landis 1985-ös Into The Night filmjében volt.

Utolsó fontosabb fellépése a "Music for Monserrat" jótékonysági koncert volt a Royal Alber Hallban 1997. szeptember 15-én.

Halála[szerkesztés]

2 hónappal később a Jackson-Madison megyei kórházban gégerákban halt meg 65 éves korában. A tennessee-i Jackson város Ridgecrest temetőjében temették el. Felesége, Valda deVere Perkins 2005. november 15-én hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés]

2004-ben a Rolling Stone magazin a saját Minden Idők 100 Legjobb Művésze listáján a hatvankilencedik helyre rangsorolta őt.

További információk[szerkesztés]