Raymond Asso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Raymond Asso
Született 1901. június 2.
Nizza
Elhunyt 1968. október 24.(67 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása

Raymond Asso (Nizza, 1901. június 2.Párizs, 1968. október 24.) francia költő volt. 1937-ben ő léptette fel először Édith Piafot, egy hangversenyteremben, az ABC színpadán, és számos sanzont írt számára.

Korai évek[szerkesztés]

Franciaországban, Nizzában született. 15 évesen Marokkóba költözött. Amint megérkezett, számos szakmában próbálta megtalálni a helyét, többek között, pásztor, gyári munkás, sofőr, és nightclub igazgatóként. 1916 és 1919 között szpáhinak állt, majd Törökországban, később Szíriában helyezték el őt. Számos kudarc után, végül a költői pályát választotta, és verseket írt. [1]

Karrier[szerkesztés]

Sanzon[szerkesztés]

A sanzonnal kezdett el foglalkozni, de nem járt túl nagy sikerrel, egészen addig, amíg, meg nem ismerte Édith Piaf-ot 1937-ben. A francia énekesnő szeretőjévé, és múzsájává vált. Asso költeményeit elsősorban az új partnerének írta, aki egyben a versek ihletője volt. Asso több volt mint partner Piaf számára, a mentora volt, megtanította őt öltözködni és szépen írni. Ez elterelte Edith figyelmét, a felfedezője, Louis Leplée meggyilkolásáról.[2] Asso dalai ebből a korszakból származnak, melyeknek zenéjét Marguerite Monnot szerezte, aki később Piaf rendszeres zeneszerzőjévé vált. Ebben az időszakban Asso, Marie Dubas-nak is írt dalokat, többek között a "Le Fanion de la Légion" ("A légió zászlaja") és a "Mon légionnaire" ("Az én légiósom") című költeményt.

Állása-Piaf[szerkesztés]

1939. augusztusán, Asso-t a francia hadsereg besorozta a II. világháború miatt, így az együttműködés Piaffal véget ért.[3] Asso-t Paul Maurice váltotta fel.[2] Miután visszatért folytatta a szövegírást, más énekesek számára, beleértve Lucienne Delyle, Marcel Mouloudji és Renée Lebas-t. Az 50-es évek, termékeny időszak volt a költő számára, és egyben kasszasiker is, melyet az "Y’a tant d’amour", és az Un petit coquelicotˇcímű költeményének köszönhetett. Asso ebben az időszakban sok francia sztárnak írt szövegeket:

  • Yves Montand ("Ninon, ma ninette")
  • Catherine Sauvage ("Berceuse pour demain", "Mon cœur battait", "Mon ami m’a donné", "Mais les vrais amoureux")
  • Jean Bretonnière ("C’est tant pis, c’est tant mieux")
  • Odette Laure ("Je suis nerveuse")
  • Tino Rossi ("Mon printemps", "O ma mie o ma Mireille")
  • André Dassary ("Des pays merveilleux")

A sanzon mellett Asso gyermek dalokat is írt melyek albumon is megjelentek, mint a La légende du Père-Noël (A télapó legendája) Utolsó éveiben abba hagyta az írást. 1962 és 1968 között ügyintéző volt a Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique (Írók, zeneszerzők, és zeneműkiadók szövetsége) (SACEM)-nél. 1968-ban hunyt el.

Bibliográfia és diszkográfia[szerkesztés]

  • Évangiles, Asso, Raymond - Jean Boullet alkotása, Párizs, Éditions du Trois-Mâts (1947)
  • Le Sixième évangile, Asso, Raymond, C. R. Denoel, Párizs (1950)
  • Récréation, Asso, Raymond, Paris, Nouvelles éditions Méridian (1952)
  • Silhouettes (1952)
  • Chansons d'hier et d'aujourd'hui (A Tegnap és a Holnap Dalai) (1953)
  • Le joli Noël du petit ressort de montre (1959)
  • La légende du Père-Noël - conte : Livre-disque, Írta: Asso; Mesélte: Asso, Pierre Larquey; Zene: Claude Valéry, France Adès; Megjelent Le Petit ménestrel által (1965)

Dalszövegei[szerkesztés]

  • "Mon amant de la Coloniale" (1936)
  • "Mon légionnaire" (1937)
  • "Un jeune homme chantait" (1937)
  • "J'entends la sirène" (1937)
  • "Le Chacal" (1937)
  • "Le contrebandier" (1937)
  • "Le mauvais matelot" (1937)
  • "Partance" (1937)
  • "Tout fout l'camp (1937)
  • "Le Fanion de la Légion" (1938)
  • "Paris-Méditerranée" (1938)
  • "C’est lui que mon cœur a choisi (avec Paul Colline)" (1938)
  • "Le grand voyage du pauvre nègre" (1938)
  • "Les marins ça fait des voyages" (1938)
  • "Madeleine qu'avait du coeur" (1938)
  • "Elle fréquentait la rue Pigalle" (1939)
  • "Je n’en connais pas la fin" (1939)
  • "Le petit monsieur triste" (1939)
  • "Les deux copains"
  • "Browning"
  • "On danse sur ma chanson" (1940)
  • "C’est l’histoire de Jésus"
  • "La java du bonheur du monde"
  • "Y’a tant d’amour" (1950)
  • "Comme un petit coquelicot" (1952)
  • "Ninon, ma ninette" (1954)
  • "C’est tant pis, c’est tant mieux" (1954)
  • "Berceuse pour demain" (1955)
  • "Je suis nerveuse" (1955)
  • "Mon cœur battait" (1956)
  • "Mon printemps" (1956)
  • "Mon ami m’a donné"
  • "Mais les vrais amoureux"
  • "O ma mie o ma Mireille"
  • "Des pays merveilleux"
  • "Un petit bouquet de violettes"
  • "La chanson du Marsupilami" (1960)
  • "Si les tambours" (1963)

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Excerpt from Chansons Sans Musique. Paris, Salabert, 1946. [2008. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 12.)
  2. a b Gross, John. „Books of The Times (Piaf by Margaret Crosland)”, 'New York Times', 1985. november 8. (Hozzáférés ideje: 2008. június 12.) 
  3. Picking up the pieces. littlesparrow.co.uk. (Hozzáférés: 2008. június 12.)

Egyéb könyvek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Raymond_Asso című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.