Ranger–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ranger-8 szócikkből átirányítva)
Ranger-8
GPN-2000-001979.jpg
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa becsapódás
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1965. február 17.
Indítás helye Cape Canaveral Air Force Station Launch Complex 12
Hordozórakéta Atlas–Agena
Megérkezés 1965. február 20.
Küldetés vége 1965. február 20-án becsapódott a Holdba
Időtartam 65 óra
Az űrszonda
Tömeg 367 kg

A Ranger–8 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indították, Hold kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés]

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői[szerkesztés]

1965. február 17-én a Cape Kennedy kilövőállomásról egy 140 tonnás Atlas-Agena B rakétával indították. 185 kilométeres Föld körüli parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hosztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. Február 18-án 260 000 kilométerre a Földtől a rendelkezésre álló hideggázfúvókákkal pályamodosítást végeztek. Az űrszondában elhelyezett 6 televíziós kamerák 23 perccel a becsapódás előtt 2510 kilométer magasságban kezdték meg működésüket. Közel 7137 felvételt készítettek a Holdról, a felvételek minősége a lehető legkitűnőbb volt. Az utolsó értékelhető képet 1.5 méter magasságból kapták.

64.9 órás repülés után február 20-án, 24 kilométerre az előzetesen kiválasztott helyszíntől terv szerint becsapódott a Holdba. A kutatást végző kabinrész a Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) elnevezésű területen érte el a Hold felszínét. A becsapódás koordinátái: 2,72°É, 24,61°K. A becsapódási sebesség 2.68 kilométer/másodperc volt.

A Ranger-program keretében készült mérések, fotók nagy segítséget jelentettek a Hold felszínének megismerésében.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680 napelemlapocskával) illetve akummulátorok segítségével ( AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Más tudományos műszereket az űregység nem tartalmazott. Átmérője 1.52 méter, magassága 2.51 méter. A nyitott napelemtáblák 4.57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 367 kilogramm, ebből az elektronika 70 kilogramm volt. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1.2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ranger–8. nasa.gov. (Hozzáférés: 2011. október 10.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
  • Ranger–8. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  • Ranger–8. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 10.)

Elődje:
Ranger–7

Ranger műhold
1961–1965

Utódja:
Ranger–9