Ranger–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ranger-7
GPN-2000-001979.jpg
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Gyártó Jet Propulsion Laboratory
Küldetés típusa becsapódás a Holdba
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1964. július 28.
Indítás helye Cape Canaveral Air Force Station Launch Complex 12
Hordozórakéta Atlas–Agena
Megérkezés 1964. július 31.
Küldetés vége 1964. július 31-én becsapódott a Holdba
Időtartam 65,5 óra
Az űrszonda
Tömeg 365,7 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Ranger-7 témájú médiaállományokat.
Az első olyan felvétel a Holdról, amit amerikai űrszonda készített. A képen jobbra látszik a központi csúcsos Alphonsus kráter
A becsapódás előtti utolsó felvétel a Ranger-7-ről. Az űrszonda ekkor 488 méterre volt a Hold felszínétől

A Ranger egy amerikai tudományos űrszonda, Hold kutató műhold, amelyet a Ranger-program keretében indítottak.

Küldetés[szerkesztés]

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztették ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apollo-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében kifejlesztett rendszert használták.

A sok kudarc miatt törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői[szerkesztés]

1964. július 28-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy 140 tonnás, három és fél (indításnál szilárd hajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas–Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. 192 kilométeres magasságú parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. A napkolelemekkel feltöltötték az akkumulátorokat. Július 29-én a rendelkezésre álló hideg gáz fúvókák segítségével pályaigazítást hajtottak végre. Az első képeket 2110 kilométer magasságból, 16 perc és 40 másodperccel az ütközés előtt közvetítette, az utolsó kép 0,5 méter magasságból volt értékelhető.

Az első sikeres amerikai űrszonda 68,6 órás repülés után július 31-én becsapódott a Mare Cognitum térségében. A felszínhez viszonyított sebessége a becsapódáskor 2,62 km/s volt. A repülés utolsó 17 percében kamerái és technikai eszközei segítségével 4308 darab, nagy felbontású képet sugárzott a Földre.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680 napelemlapocskával), illetve akkumulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben, illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a hat darab vidikon-televíziós kamerát, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideg gáz tartályt, illetve fúvókát. A kamerákat két különálló láncban rendezték el, mindegyik különálló áramellátást kapott, önálló időzítővel és adókkal. A legnagyobb megbízhatóságot kívánták elérni, hogy jó minőségű videóképeket kapjanak. Más kutatási műszerrel nem rendelkezett.

Átmérője 1,52 méter, magassága 2,51 méter. A nyitott napelemtáblák 4,57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 366 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Ranger–6

Ranger műhold
1961–1965

Utódja:
Ranger–8