Rafael Núñez (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rafael Núñez
Rafael Núñez, ca.1886.jpg
Kolumbia elnöke
Hivatali idő
1880 1882
Előd Julián Trujillo Largacha
Utód Francisco Javier Zaldúa
Hivatali idő
1884 1887
Előd Ezequiel Hurtado
Utód -
Katonai pályafutása
Csatái War of the Supremes

Született 1825. szeptember 25.[1]
Cartagena
Elhunyt1894. szeptember 18. (68 évesen)[2][1][3]
Cartagena
Párt Kolumbiai Konzervatív Párt

Házastársa Soledad Román de Núñez
Foglalkozás
Iskolái Cartagenai Egyetem
Halál oka agyi érkatasztrófa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rafael Núñez témájú médiaállományokat.

Rafael Wenceslao Núñez Moledo (1825. szeptember 28. – 1894. szeptember 18.) kolumbiai író, újságíró, ügyvéd és politikus, 1880 és 1884 között Kolumbia elnöke. Rafael Núñez 1825. szeptember 28-án született Cartagena de Indias-ban. 1894. szeptember 18-án, szintén Cartagenában hunyt el.[4]

Fiatalkora[szerkesztés]

Núñez Cartagena de Indias-ban született 1825. szeptember 28-án, Dolores García Moledo és Colonel Francisco Núñez García elsőszülött gyermekeként. Még két testvére született. Szülei unokatestvérek voltak, 1824. október 6-án házasodtak össze. 

Rafael Núñez korai éveiről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1848-ban kerületi bíróként dolgozott Chiriquí-ben, Panamában.

Politikai pályája[szerkesztés]

1848-ban Núñez megalapította a La Democracia (A Demokrácia) című újságot Cartagenában, Kolumbiában. Célja José Maria Obando tábornok megválasztásának népszerűsítése volt, aki José Hilario Lópezt követte az elnöki pályán. Ugyanabban az évben kinevezték a kormány vezérkari főnökének Cartagenában, ezzel megkezdődött politikai karrierje.[5]

1853-ban parlamenti képviselőnek választották a kolumbiai Kongresszusba. 1854-ben Bolívar kormányzója lett. 1855 és 1857 között pénz- és hadügyminiszterként (ma védelmi miniszter) funkcionált Manuel María Mallarino kormányában. 

1855-ben publikálta első nagy hangvételű politikai értekezéseit, a La Federación lapban. Később, a Mosquera-kormány alatt pénzügyminiszterként szolgált. 

Miután Kolumbiát képviselte a Ríonegro Békeszerződés aláírásában, külföldre távozott. Két évet élt New York-ban, ezután kolumbiai diplomata volt Le Havre-ban, majd konzul Liverpoolban.

1876-ban tért vissza hazájába, ahol politikai harcok dúltak. Ebben az évben jelöltként indult az elnökválasztáson, de a választást nem nyerte meg. Négy évvel később Kolumbia elnökévé választották az 1880-tól 1882-ig tartó ciklusra, majd 1884-ben újraválasztották, a Konzervatív Párt támogatásával.

A nevéhez kapcsolódik a La Regeneración (Újjászületés) nevű 1884-es mozgalom, valamint az 1886-os Kolumbiai Alkotmány is.[6]

Az 1886-os alkotmányos reform, Miguel Antonio Caro-val együttműködve, Núñez legkiemelkedőbb politikai teljesítménye. Ez az alkotmány volt érvényben (néhány későbbi kiegészítéssel és változtatással) egészen az új alkotmány 1991-es elfogadásáig.

1878 és 1888 között több száz befolyásos cikket írt az alkotmányreformmal kapcsolatban, melyek  olyan újságokban jelentek meg, mint a bogotai La Luz és La Nación, valamint a cartagenai El Porvenir és El Impulso. Ezenkívül az ő nevéhez fűződik a kolumbiai himnusz szövegének megírása is.

1886-ban és 1892-ben is újraválasztották, bár az utolsó ciklust már nem vállalta, mint Kolumbia elnöke. Helyette az alelnöke, Miguel Antonio Caro esküdött fel az elnökségre 1892-től 1898-ig.[7]

Jelentősebb eredményei[szerkesztés]

Az első ciklusa alatt Núñez visszaállította a békét és a rendet az országban. Engedélyezte a száműzött  Keresztény Püspökség visszatérését az országba. Létrehozta a Katonai Akadémiát és a Nemzeti Zeneakadémiát. Bevezette a nemzetközi távírószolgálatot. Megújította a diplomáciai kapcsolatokat Spanyolországgal, mely a Függetlenségi Háború óta teljesen megszakadt. Ezenkívül nemzetközi kereskedelmi és kulturális egyezményeket kötött Franciaországgal és Nagy-Britanniával.[8]

Második ciklusa alatt Núñez az ország politikai struktúrájának alapos és teljes körű átvizsgálását támogatta és rendelte el, mely megalapozta a későbbi 1886-os Alkotmányt.[9]

Irodalmi vonatkozása[szerkesztés]

1874-ben Európában publikálták Núñez legfontosabb írásait.

Núñez írta meg Kolumbia himnuszának, a ¡Oh Gloria Inmarcesible! -nek szövegét.[10]

Gabriel García Márquez is megemlíti Núñezt a Szerelem a kolera idején (Amor en los tiempos del cólera) című 1985-ben írt regényében.

Források[szerkesztés]

  1. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 111, Bogotá, Colombia, 1983
  5. Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Pages 112, Bogotá, Colombia, 1983
  6. Froysland, Hayley (2006) "The regeneración de la raza in Colombia" a chapter in Doyle, Don and Pamplona, Marco (eds.) (2006) Nationalism in the New World University of Georgia Press, Athens, Ga., ISBN 0-8203-2654-2
  7. Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 262, Bogotá, Colombia, 1983
  8. Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 112, Bogotá, Colombia, 1983
  9. Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 114, Bogotá, Colombia, 1983
  10. Colombia: Himno Nacional de la República de Colombia (¡Oh gloria inmarcesible!). NationalAnthems.me. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)