Rafael Núñez (politikus)
| Rafael Núñez | |
 | |
| Kolumbia elnöke | |
| Hivatali idő 1880 – 1882 | |
| Előd | Julián Trujillo Largacha |
| Utód | Francisco Javier Zaldúa |
| Hivatali idő 1884 – 1887 | |
| Előd | Ezequiel Hurtado |
| Utód | - |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | War of the Supremes |
| Született | 1825. szeptember 28.[1][2] Cartagena |
| Elhunyt | 1894. szeptember 18. (68 évesen)[3][1][4][2] Cartagena |
| Párt | Kolumbiai Konzervatív Párt |
| Házastársa | Soledad Román de Núñez |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Cartagenai Egyetem |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
 | |
| Rafael Núñez aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rafael Núñez témájú médiaállományokat. | |
Rafael Wenceslao Núñez Moledo (1825. szeptember 28. – 1894. szeptember 18.) kolumbiai író, újságíró, ügyvéd és politikus, 1880 és 1884 között Kolumbia elnöke. Rafael Núñez 1825. szeptember 28-án született Cartagena de Indias-ban. 1894. szeptember 18-án, szintén Cartagenában hunyt el.[5]
Fiatalkora
[szerkesztés]Núñez Cartagena de Indias-ban született 1825. szeptember 28-án, Dolores García Moledo és Colonel Francisco Núñez García elsőszülött gyermekeként. Még két testvére született. Szülei unokatestvérek voltak, 1824. október 6-án házasodtak össze.
Rafael Núñez korai éveiről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1848-ban kerületi bíróként dolgozott Chiriquí-ben, Panamában.
Politikai pályája
[szerkesztés]1848-ban Núñez megalapította a La Democracia (A Demokrácia) című újságot Cartagenában, Kolumbiában. Célja José Maria Obando tábornok megválasztásának népszerűsítése volt, aki José Hilario Lópezt követte az elnöki pályán. Ugyanabban az évben kinevezték a kormány vezérkari főnökének Cartagenában, ezzel megkezdődött politikai karrierje.[6]
1853-ban parlamenti képviselőnek választották a kolumbiai Kongresszusba. 1854-ben Bolívar kormányzója lett. 1855 és 1857 között pénz- és hadügyminiszterként (ma védelmi miniszter) funkcionált Manuel María Mallarino kormányában.
1855-ben publikálta első nagy hangvételű politikai értekezéseit, a La Federación lapban. Később, a Mosquera-kormány alatt pénzügyminiszterként szolgált.
Miután Kolumbiát képviselte a Ríonegro Békeszerződés aláírásában, külföldre távozott. Két évet élt New York-ban, ezután kolumbiai diplomata volt Le Havre-ban, majd konzul Liverpoolban.
1876-ban tért vissza hazájába, ahol politikai harcok dúltak. Ebben az évben jelöltként indult az elnökválasztáson, de a választást nem nyerte meg. Négy évvel később Kolumbia elnökévé választották az 1880-tól 1882-ig tartó ciklusra, majd 1884-ben újraválasztották, a Konzervatív Párt támogatásával.
A nevéhez kapcsolódik a La Regeneración (Újjászületés) nevű 1884-es mozgalom, valamint az 1886-os Kolumbiai Alkotmány is.[7]
Az 1886-os alkotmányos reform, Miguel Antonio Caro-val együttműködve, Núñez legkiemelkedőbb politikai teljesítménye. Ez az alkotmány volt érvényben (néhány későbbi kiegészítéssel és változtatással) egészen az új alkotmány 1991-es elfogadásáig.
1878 és 1888 között több száz befolyásos cikket írt az alkotmányreformmal kapcsolatban, melyek olyan újságokban jelentek meg, mint a bogotai La Luz és La Nación, valamint a cartagenai El Porvenir és El Impulso. Ezenkívül az ő nevéhez fűződik a kolumbiai himnusz szövegének megírása is.
1886-ban és 1892-ben is újraválasztották, bár az utolsó ciklust már nem vállalta, mint Kolumbia elnöke. Helyette az alelnöke, Miguel Antonio Caro esküdött fel az elnökségre 1892-től 1898-ig.[8]
Jelentősebb eredményei
[szerkesztés]Az első ciklusa alatt Núñez visszaállította a békét és a rendet az országban. Engedélyezte a száműzött Keresztény Püspökség visszatérését az országba. Létrehozta a Katonai Akadémiát és a Nemzeti Zeneakadémiát. Bevezette a nemzetközi távírószolgálatot. Megújította a diplomáciai kapcsolatokat Spanyolországgal, mely a Függetlenségi Háború óta teljesen megszakadt. Ezenkívül nemzetközi kereskedelmi és kulturális egyezményeket kötött Franciaországgal és Nagy-Britanniával.[9]
Második ciklusa alatt Núñez az ország politikai struktúrájának alapos és teljes körű átvizsgálását támogatta és rendelte el, mely megalapozta a későbbi 1886-os Alkotmányt.[10]
Irodalmi vonatkozása
[szerkesztés]1874-ben Európában publikálták Núñez legfontosabb írásait.
Núñez írta meg Kolumbia himnuszának, a ¡Oh Gloria Inmarcesible! -nek szövegét.[11]
Gabriel García Márquez is megemlíti Núñezt a Szerelem a kolera idején (Amor en los tiempos del cólera) című 1985-ben írt regényében.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 111, Bogotá, Colombia, 1983
- ↑ Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Pages 112, Bogotá, Colombia, 1983
- ↑ Froysland, Hayley (2006) "The regeneración de la raza in Colombia" a chapter in Doyle, Don and Pamplona, Marco (eds.) (2006) Nationalism in the New World University of Georgia Press, Athens, Ga., ISBN 0-8203-2654-2
- ↑ Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 262, Bogotá, Colombia, 1983
- ↑ Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 112, Bogotá, Colombia, 1983
- ↑ Gobernantes Colombianos, Ignacio Arismendi Posada, Interprint Editors Ltd., Italgraf, Segunda Edición, Page 114, Bogotá, Colombia, 1983
- ↑ Colombia: Himno Nacional de la República de Colombia (¡Oh gloria inmarcesible!). NationalAnthems.me. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)