Rab Gusztáv
Rab Gusztáv | |
Élete | |
Születési név | Rohoska József |
Született | 1901. május 14. Sárospatak |
Elhunyt | 1963. január 4. Dreux |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Rab Gusztáv, született Rohoska József (Sárospatak, 1901. május 14. – Dreux, 1963. január 4.) magyar író, újságíró.
Élete
[szerkesztés]Tanulmányai, pályakezdése
[szerkesztés]Sárospataki református családba született, édesapja, Rohoska József a Református Kollégium tanára, édesanyja peremartoni Nagy Borbála. Hét gyermek közül Gusztáv volt a legidősebb. Jogi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen 1920-ban kezdte meg, de 1923-ban abbahagyta és az újságírást választotta. Ekkoriban vette föl a Rab Gusztáv írói nevet.
Regényírással még Sárospatakon kezdett el foglalkozni: Mocsárláz című első regényét folytatásokban közölte a Nyugat, s 1922-ben megnyerte vele az Atheneum Kiadó első díját (Rab Gusztáv néven).
Újságírói munkája
[szerkesztés]1923-tól a Világnál, majd 1926-tól Az Est-lapoknál dolgozott. Többször utazott Franciaországba Az Est különleges tudósítójaként. Az Újságírók Nemzetközi Szervezete 1933-ban Budapesten tartott kongresszusának egyik szervezője volt. Első feleségével, Herz Gizellával 1932-ban kötött házasságot, de hamarosan elváltak. 1936-ban elvett második felesége, Kochanovszky Olga ösztönzésére felhagyott az újságírással, hogy legyen ideje szépírói tevékenységet folytatni. 1938-tól kezdek megjelenni írásai a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők c. képes hetilapban, melynek főmunkatársa lett.
Regényei
[szerkesztés]1938-ban jelent meg Mentont ajánlanám c. regénye, amely külföldön is nagy közönségsikert aratott. Ettől kezdve könyvei a magyaron kívül német, olasz és svéd nyelven is megjelentek (idehaza az Új Idők, ill. a Singer–Wolfner adta ki). A hazai közönség körében az 1940-ben megjelent Belvedere c. regénye volt a legnépszerűbb, melynek történeti hátterét az 1938-as közép-európai események – a müncheni egyezmény, Csehszlovákia felosztása és a magyarlakta területek visszacsatolása – adták. Mesterének Flaubert-t tekintette, regényíró eszközeiből sokat átvett. 1945-ig 10 regénye jelent meg idehaza, mindegyik komoly sikert aratott a kritikusok és az olvasók körében is. Újságíróként számos, a nácizmust és Hitlert bíráló cikket írt, emiatt 1944 végén a nyilasok letartóztatták.
A világháború alatt
[szerkesztés]Az Est 1939-es megszűnése után szerkesztő lett az újonnan alapított Pest című napilapnál. A második világháború után újból az Új Idők című képes hetilapnál dolgozott, amelyet ekkor már Fodor József és Kassák Lajos szerkesztett. 1945 júliusában Rabot elfogták a németekkel való együttműködés alapos gyanúja miatt (az ürügy Belvedere c., irredenta beütésű regénye volt). Perére 1945 őszén került sor, ezek után 5 évre eltiltották az újságírástól.
A világháború után
[szerkesztés]1949-ben kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. Mivel nem volt híve az új politikai rendszernek, 1949 júniusától nem folytathatott újságírói tevékenységet, utolsó cikkei a Magyar Nemzetben jelentek meg 1949 első hónapjaiban; írásait folyamatosan politikai támadások érték.
1949–1956 között a Keleti Főcsatorna építkezésén földmérőként dolgozott. Pár év alatt geodéziai technikus, brigádvezető lett, s mérnöki munkát végzett. Ezen időszakra esik titkos katolizálása. Idővel a munka aláásta Rab egészségét, orvosa eltiltotta a geodéziai tevékenységtől, és leszázalékoltatta. Felesége, Kochanovszky Olga tüdőbajos volt, s Mátraházán tüdőműtéten esett át. 1949 és 1956 között két kiadatlan regényt írt: Szent Optika (a három kassai vértanúról), ill. Utazás az ismeretlenbe, amely a Rákosi-rendszerben kitelepített emberek sorsáról szólt (akikkel geodétaként találkozott).
Francia emigrációban
[szerkesztés]Ezt a két kéziratot vitte magával Franciaországba, ahová Bölöni György támogatásával kapott útlevelet. 1958 január végén felesége ösztönzésére hagyták el Magyarországot, ahová nem tértek vissza. A Flammarion kiadó vállalta a kitelepített emberekről szóló regényének kiadását.
Feleségének rákbetegsége állandó kezelést igényelt. Mindeközben francia barátaik, ill. a Magyar Menekültügyi Iroda és katolikus szervezetek révén volt biztosítva lakhatásuk. Felesége a Párizshoz közeli Dreux város kórházába került, itt is hunyt el 1959. június 8-án.
Utolsó évei
[szerkesztés]Rab Gusztáv kenyérkereseti munka gyanánt az Amerika Hangja rádióadó kulturális munkatársaként dolgozott: a francia irodalommal, művészettel és kultúrával kapcsolatos tudósításokat küldött a rádiónak. Emellett igyekezett műveit francia, német, svéd és olasz nyelvre lefordítva közölni. Utóbb Adorján Andor és Gara László támogatta, de ismerte Jean Cocteau-t, levelezett az Olaszországban élő Balla Ignáccal, Bálint Endrével. Az emigrációban is folytatta magyarul írói munkáját, de legtöbb művét nem sikerült sem anyanyelvén, sem fordításban megjelentetni.
Halála
[szerkesztés]Gyermeke egyik házasságából sem született. De Gaulle francia elnök kulturális minisztere, André Malraux író támogatásával Dreux városa 1959 őszén kiutalt Rabnak egy lakást. Itt halt meg 1963 elején szívszélhűdésben, január 9-én temették (utóbb a másfél évtizedre megváltott sírhelyet felszámolták és a maradványokat közös sírba helyezték át, s ugyanígy jártak el felesége hamvaival is).
Hagyatékának sorsa
[szerkesztés]Egyik húga, Rohoska Ilona 1965-ben kiutazott Dreux-be, összerendezte a hagyatékot, majd egy részét (Nyugaton megjelent könyveket, ill. kéziratokat) megpróbálta hazahozni. Azonban a Ferihegyi repülőtéren egy vámtiszt elkobozta az anyagot, minek révén bírósági ügy lett a dologból („politikai izgatás alapos gyanúja”). Ezek után a kéziratok a dreux-i redemptorista kolostor könyvtárába kerültek, közel 50 évre, innét a párizsi Magyar Intézet közvetítésével végül 2013-ban került a hagyaték Budapestre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Zömmel novella- és regénykéziratokat (köztük számos kiadatlant), ill. Rab Gusztáv levelezését tartalmazza. A hagyaték feltárója és a meg nem jelent művek közreadója Tüskés Anna irodalomtörténész.
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Mocsárláz; Genius, Bp., 1923 (A regényírás művészei)
- A hűvösvölgyi máglya. Regény; Pesti Napló, Bp., 1930 (Kék regények)
- Mentont ajánlanám. Regény; Singer és Wolfner, Bp., 1938
- Diana társadalma. Regény; Singer és Wolfner, Bp., 1939 (Nemzeti irodalmunk mesterei)
- Belvedere. Regény; Singer-Wolfner, Bp., 1940
- Keleti pályaudvar. Regény; Singer és Wolfner, Bp., 1941 (A magyar otthon könyvtára)
- Rokonok és ismerősök. Regény; Singer-Wolfner, Bp., 1941
- Miért, Dániel? Regény; Singer és Wolfner, Bp., 1943
- Mennyei avatás; Új Idők, Bp., 1943
- Éji lepke. Regény; Új Idők, Bp., 1944
- Voyage dans le bleu. Roman (Utazás az ismeretlenbe); franciára ford. Jacqueline Dupont; Flammarion, Paris, 1959 (angolul, hollandul és németül is)
- Sabaria (Sabaria, avagy szent Márton köpenye); angolra ford. Florence Ignotus, Anthony Rhodes; Sidgwick and Jackson, London, 1963 (angolul és franciául is)
- Mentont ajánlanám; Agave Könyvek, Bp., 2007
- Belvedere; Kráter, Pomáz, 2012 (Aranyrög könyvtár)
- Sabaria, avagy Szent Márton köpenye. Regény; sajtó alá rend. Tüskés Anna, tan. Tüskés Anna, Tóth Ferenc; MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2018[1]
- Utazás az ismeretlenbe; sajtó alá rend. Tüskés Anna; MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2019[2]
- Kleopátra tükre / A verebek / A párizsi gyors; sajtó alá rend. Tüskés Anna; MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2020
Források
[szerkesztés]- Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (Hitel, Budapest, 1992)
- Új Idők, 1936.04.12.
- Új Magyar Irodalmi Lexikon
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Tüskés Anna: "Gyermekei a könyvei voltak." Rab Gusztáv élete és munkásságának második korszaka (1950–1963); inː Irodalomtörténeti Közlemények, 2018/3. sz.
- Tüskés Anna: „en-nemzetem külhoni híre-sorsa”. Fejezetek a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből; MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2020, 197-270.
- Rab László: A Rohoska család, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Kézirattár, Analekta 7825.