R–30 Bulava

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
R–30 Bulava
Tengeralattjáróról indított R–30 Bulava
Tengeralattjáróról indított R–30 Bulava

NATO-kód SS–N–32
Funkció Tengeralattjáró-fedélzeti interkontinentális ballisztikus rakéta (SLBM)
Gyártó Votkinszki gépgyár
Tervező Moszkvai Hőtechnikai Intézet
Rendszeresítők orosz Oroszország
Szolgálatba állítás 2018

Irányítás asztroinerciális önirányítás GLONASZSZ pontosítással
Robbanótöltet 6–12 db, egyenként 150 kilotonnás MIRV fej
Méret- és tömegadatok
Hossz11,5 m
Törzsátmérő2 m
Indulótömeg36 800 kg
Repülési jellemzők
Hatótávolság 8000–10 000 km
Fokozatok
Fokozatok száma 3

Az R–30 Bulava (NATO-kódja: SS–N–32, GRAU-kódja: 3M30) orosz tengeralattjáró-fedélzeti, szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta. A nemzetközi fegyverzetkorlátozási szerződésekben RSZM–56 típusjelzéssel ismert. A rakéta fejlesztése a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben (MIT) folyt Jurij Szolomonov irányításával, gyártását a Votkinszki Gépgyárban végzik. 2018. június 29-én rendszeresítették az Orosz Haditengerészetnél.[1] A rakétát a Borej osztály egységein telepítik.

Története[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején a szovjet tengeralattjáró-fedélzeti interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztője, a Makejev Tervezőiroda az R–29 Viszota és az R–39 rakéták leváltására kezdte el az R–39UTTH Bark ballisztikus rakéták fejlesztését. Ezt a rakéták szánták az 1990-es évek elején az Orosz Haditengerészet ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáróinak az egységes fegyverzeteként. A fejlesztés azonban folyamatos nehézségekkel küzdött és három sikertelen tesztindítás után az R–39UTTH Bark fejlesztési programját törölték. Ezért a Makejev Tervezőiroda helyett a Moszkvai Hőtechnikai Intézetet (MIT) bízták meg az új tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéta kifejlesztésével. A döntés egyik indoka az volt, hogy az új tengeralattjáró-fedélzeti rakétát a szárazföldi telepítésű szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétákkal egységesíteni kell. A projekt főkonstruktőre Jurij Szolomonov, a MIT igazgatója volt. A fejlesztéshez a MIT RT–2PM Topol-M rakétáját vették alapul. Habár a Bulava jelentős mértékben a Topol-M technológiáján alapul és számos berendezése megegyezik, a létrejött új rakéta egy új, önálló konstrukciónak számít. A rakétát a Borej osztály (955-ös típus) fő fegyverzetének szánták (amelyen a korábbi tervek szerint  a félbehagyott R–39UHTT Bark rakétákat rendszeresítették volna). A rakéta 2007-ben készen állt tesztindításra, a Borej osztály első egységének, a K–535 Jurij Dolgorukij tengeralattjárónak a befejezése és üzembe állítása azonban késett, ezért a Bulava rakétát ideiglenesen  a 941 Akula típus egyetlen megmaradt egységén, a TK–208 Dmitrij Donszkoj hajón telepítették.

2004. május 24-én a MIT-hez tartozó Votkinszki Gépgyárban a Bulava szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművének tesztelése során robbanás történt, a hajtómű felrobbant. 2004. szeptember 23-án a Dmitrij Donszkoj fedélzetéről egy sikeres tesztindítást hajtottak végre a rakéta makettjével. A rakéta nem tartalmazott hajtóművet, az indítás során s tengeralattjáró indítócsövéből a gázgenerátor 40 m magasságba vetette ki a rakétát (ahol normál esetben beindul a rakéta saját hajtóműve). Az első teljes értékű tesztindítást egy évvel később, 2005. szeptember 27-én hajtották végre a Fehér-tengeren felszíni helyzetben lévő Dmitrij Donszkoj tengeralattjáróról. A rakéta az indítást követően 14 percet repült és 5,5 ezer km-t tett meg.[2]

2007. június 29-én született döntés a rakéta főbb részegységeinek a gyártásáról. A sorozatgyártás 2008-ban insult el a Votkinszki Gépgyárban.[3]

2012 júniusában Viktor Csirkov, az Orosz Haditengerészet főparancsnoka bejelentette, hogy a Bulava rendszer gyakorlatilag rendszerbe állt, habár az ehhez szükséges dokumentáció még elkészítés alatt áll.[4]

A haditengerészet szeveromorszki nukleáris raktárbázisán 2013-ban kezdték el az új raktárépületek építését a Bulava rakéták számára. Ezek 2017-2018-ban készültek el.[5]. 2014 elejéig 49 darab rakétát gyártottak, amelyek közül addig 19 darabot felhasználtak a tesztindításokhoz.[6]

Tesztindítások[szerkesztés]

  • 2019. október 30. – A rakéta 34. tesztindítása, amelyet a Fehér-tengeren hajtottak végre a K–549 Knyaz Vlagyimir tengeralattjáró fedélzetéről, víz alá merült pozícióból. A tesztindítás sikeres volt, a gyakorló harci rész a Kora lőtéren csapódott be.[7]
  • 2020. december 12. – Egymás után 4 Bulava rakétát indítottak sikeresen felszín alól a K–551 Vlagyimir Monomah tengeralattjáró feldélzetáről az Ohotszki-tengeren, az Arhamgelszki területen felvő Csizsa lőtéren. Ez volt a rakétatípus 35–38. indítása.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Russian Navy finally accepts R-30 Bulava intercontinental ballistic missile into service (amerikai angol nyelven). defence-blog.com, 2018. június 29. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
  2. Хроника запусков межконтинентальной баллистической ракеты "Булава" (orosz nyelven). РИА Новости, 2011. december 27. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
  3. Воткинский завод уже четвертый год выпускает ракету "Булава" серийно (orosz nyelven). РИА Новости, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
  4. "Булава" принята на вооружение в ВМФ РФ (orosz nyelven). Российская газета. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  5. Спутниковые снимки говорят о масштабном перевооружении российского ВМФ на Кольском полуострове (orosz nyelven). The Independent Barents Observer. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  6. Минобороны возобновит испытания «Булавы». lenta.ru. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
  7. Подлодка "Князь Владимир" впервые провела пуск "Булавы" (orosz nyelven). РИА Новости, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2020. december 14.)
  8. Подлодка «Владимир Мономах» впервые выполнила залповый пуск четырех ракет «Булава» (orosz nyelven). Ведомости. (Hozzáférés: 2020. december 13.)