Puskás Ferenc (hadmérnök)
| Puskás Ferenc | |
| Született | 1848. március 30. Pest |
| Elhunyt | 1884. március 22. (35 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | hadmérnök |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Puskás Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ditrói Puskás Ferenc (Pest, 1848. március 30. – Budapest, 1884. március 22.) magyar hadmérnök, az első budapesti telefonközpont megépítője és első igazgatója, Puskás Tivadar öccse.
Élete[szerkesztés]
A székely, nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és Agricola Mária fia. A Puskás-család hosszú ideig Csík vármegyében élt, innen származott a ditrói előnév is. Iskoláit a bécsi jezsuita Theresianumban végezte, majd – bécsi műegyetemi tanulmányait anyagi okokból félbehagyva – huszárfőhadnagy lett az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében. Onnan bátyja, Tivadar ösztönzésére kilépett, és a hazai telefonhálózat kiépítésével kezdett foglalkozni. 1879-ben Budapesten, a Gyöngytyúk[1] utcai, második emeleti lakása és egy földszinti lakás között épített ki telefonvonalat. A pesti közönség megcsodálta a bemutatót, furcsa játékszernek nézte a telefont, de nem látta meg a gyakorlati jelentőségét. Puskás Ferenc hosszas előszobázás után,1880. május 20-án kapott húsz évre szóló engedélyt telefonhálózat létesítésére. A koncesszió díja évi nyolc aranyforint volt. Első, huszonöt előfizetőt kiszolgáló telefonközpontja – Európában a negyedik – 1881. május elsején, a belvárosi Fürdő[2] utca 10. szám alatt, egy harmadik emeleti lakásban kapott helyet. A második pesti központ három hónappal később – augusztus elsején – a Lövész[3] utca 11-ben létesült. A következő évben Buda is kapott központot, a Pálffy[4] tér 4-ben. Mindkét fiókközpont a Fürdő utcai központtal állt csak összekötésben, tehát ha például egy Lövész utcai előfizető egy budai előfizetővel kívánt beszélni, akkor a hívást három nagysád (telefonközpont-kezelőnő) a Fürdő utcai központon keresztül létesítette. Az első – 238 számot tartalmazó – telefonkönyv 1882. február elsején jelent meg.
A Fürdő utcai központhoz még Edison-féle Bergmann gyártmányú készülékeket csatlakoztattak, de rövidesen megindult a hazai gyártás is: Egger Béla és tsa. (jogutódja az Egyesült Villamossági Gyár, majd a Standard, végül a BHG Híradástechnikai Vállalat), valamint a Deckert és Homolka cég telefonkészülékeket és központokat kezdett gyártani. Ezután további telefonközpontok létesültek Pozsonyban, Temesvárott, Aradon, Pécsett, Debrecenben, Nagyváradon, Miskolcon, Zágrábban, Fiuméban, Sopronban, Győrött és Szegeden.
Puskás Ferenc – magát túlhajtva – megbetegedett, és harmincöt évesen elhunyt. A telefonengedélyt még a halála előtt, 1883-ban átírták bátyja, Puskás Tivadar nevére, akinek munkája nyomán a telefon hódítása újabb lendületet kapott.
Források[szerkesztés]
- dr. Bartolits István: 175 éve született Puskás Ferenc, az első budapesti telefonközpont létrehozója és első igazgatója. Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
- Sasovits Sándor: Puskás Tivadar. www.sasovits.hu. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
- Susánszky László: Puskás Ferenc. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 658. o. ISBN 963-85433-5-3
További információk[szerkesztés]
- Virág Tamara: Telefon Archiválva 2010. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar Tudomány- és Technikatörténeti Műhely Krónika rovata. Élet és Tudomány, 1998. 13. sz.