Pulszky család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A cselfalvi és lubóczi nemes és báró Pulszky család egyike Magyarország történelmi családjainak. Több jeles szakember került ki tagjai közül, s többen kiváló katonák voltak.

Története[szerkesztés]

A Pulszky család minden bizonnyal a kuruc időkben Lengyelországból költözött át hazánkba. A család a Felvidéket választotta lakhelyéül, majd később a Hegyalja egyik híres bortermelő dinasztiájává vált. 1741 szeptember 13.-én Mária Terézia magyar királynő nemességet és családi címert adományozott az Eperjesen lakó polgári származású Pulszky Sámuelnek, valamint gyermekeinek Sámuelnek, Jánosnak, Györgynek, Dánielnek, Anna Rozinának és Éva Erzsébetnek.[1] Ekkor Cselfalvát, mint nemesi adományt kapták tőle a Pulszkyak. Később, Sámuelnek az unokája, Dániel fia Pulszky Károly Emmanuel (1756-1841), Sáros vármegyei táblabíró,[2] 1800. február 5.-én I. Ferenc magyar királytól szerzett birtokadományt és a "lubóczi" nemesi előnév adományozásában részesült, amelyet onnantól a "cselvalvi" mögé használt.[3] Pulszky Károly Emmanuel fia cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc (18141897) politikus, régész, műgyűjtő, az MTA tagja.

A korábban említett Pulszky Károlynak volt egy öccse is, aki talán a család legmagasabbra jutott tagja. Pulszky Ferdinánd Dániel, ugyanis 1799. augusztus 17.-én elnyerte a magyar báróságot,[4] de ezek mellett jeles katona volt, altábornagyi ragjában még a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjét is megkapta.

A család jelentősebb tagjai[szerkesztés]

Album[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky család témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 39. kötet - 125 - 127. oldal
  2. familysearch.org Pulszky Károly gyászjelentése
  3. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 60. kötet - 201 - 206. oldal
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 60. kötet - 183 - 189. oldal