Postagalamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Postagalamb

A postagalambok a házigalamb (Columba livia domestica) egy fajtája, vagyis háziasított szirti galambok, melyeket arra tenyésztettek ki, hogy nagy távolságokból is hazataláljanak, így üzenetek szállítására alkalmazzák őket. Ennek az általános elnevezése a galambposta.

Története[szerkesztés]

Az ókori rómaiak és görögök idejében (Kr. e. 500 körül) már használták hírvivőként a galambokat.[1][2]

A középkori Abbászida Bidodalom több tízezer madárból és több száz galambászból és írnokból álló galambpostarendszert működtetett.[3] A birodalom a mai Iraktól egészen az észak-afrikai Atlanti-óceán partjáig ért és a madarak az üzeneteket nagy sebességgel tudták továbbítani. Amikor Timur Lenk mongol hadvezér 1401-ben Bagdad lakóit lemészárolta, elpusztította a kalifa galambjait is.[3]

1815-ben Nathan Mayer Rothschild londoni bankár a galambpostának köszönhetően duplázta meg a vagyonát: elsőként szerzett tudomást Napóleon waterloo-i vereségéről. [3]

A postagalambokat az első és második világháborúban is használták. Harminckét galambot jutalmaztak Dickin-medállal, mely a Viktória-kereszttel egyenrangú, állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés, amit 1943-ban a PDSA (People's Dispensary for Sick Animals) (Beteg állatokról gondoskodó emberek szervezete) alapítója, Maria Dickin alapított[4]

A postagalambok az üzeneteket korábban egy irányba vitték, az otthonukba, előtte el kellett szállítani őket a távolabbi helyekre. Később azonban táplálékuk egyik, otthonuk másik helyre helyezésével kiképezték őket az oda-vissza szállításra akár naponta kétszer is. Ezzel a postagalambok 160 km-es utat is meg tudtak tenni.[5]

Megjelenésük[szerkesztés]

A postagalambok testhossza 31–34 cm, testtömege 230-370 g. Csontjainak nagy része üreges, így a galamb kis súlyú, valamint erős mellizmai vannak. A hím pár cm-el nagyobb és színesebb lehet a tojónál.[6]

Tájékozódás[szerkesztés]

Egyes nézetek szerint a galambok a Föld mágneses mezejének csekély változásait aknázzák ki a tájékozódásra. Német kutatók pedig a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vasoxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon.[7]

Más kutatók úgy találták, hogy inkább a szaglásuk vezeti haza őket, és hogy a galambok „szagtérképeket” készítenek a környezetükről, és ezt használják fel a tájékozódásukhoz. A szagjeleket az agyba szállító idegek átvágása után többségükben nem találnak haza, míg más galambok az agy mágneses mező változásait detektáló területeinek kiiktatása dacára is képesek hazatalálni.[8][9]

Postagalambsport[szerkesztés]

A repülési szezon április közepétől szeptember végig tart, ezalatt a postagalambászok speciális, szervezett repüléseken vesznek részt galambjaikkal. Előtte a galambot tanítani kell, amit maga a galambász vagy a postagalambász egyesületek és szervezeteik speciális „tréning” röptetések keretében tehetnek meg.[10]

A postagalambsport nemzetközi szervezetében, az FCI-ben (Féderation Colombophile Internationale) 58 tagország van jelen.[1]

Motiváció[szerkesztés]

A versenyek eredményességét befolyásolja, hogy mennyire motiváltak az egyes galambok a hazatérésben. A „természetes” módszer esetén a fészekbe való visszatérés és a fiókák nevelése jelenti a motivácót. Így mindkét nem tagjait versenyre lehet küldeni.[11]

Az „özvegyekkel” való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól. Időről időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad. Elsősorban a rövid és a középtávú versenyeknél hasznosítható a versenyzők erősebb törekvése, hogy a párjukkal újra találkozhassanak.[11] A versenyző motivációja tovább fokozható, ha féltékenységi helyzetet szervez a tenyésztő.[12] Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 'A postagalambászat'. postgalamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  2. 'A háborúk galambjai'. galamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  3. a b c Reader's Digestː Mindennapi élet az ókortól napjainkig → Híradás; 2006
  4. PDSA Dickin Medal: 'the animals' VC', Pigeons — Roll of Honour. PDSA. [2008. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 28.)
  5. National Research Council: Micro Livestock-Little Known Small Animals With a Promising Economic Future. Sumter, S.C: Natl Academy Pr. 1991. ISBN 0309044375  [1] Archiválva 2016. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. System, ONDEPU Content Management: Posta Galamb (magyar nyelven). Gyöngyösi Állatkert. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  7. 'A galamb csőre iránytűként szolgál'. Origo. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  8. National Geographic 2010. július (magyarul)
  9. A. Gagliardo, P. Ioalè, M. Savini and J. M. Wild: Having the nerve to home: trigeminal magnetoreceptor versus olfactory mediation of homing in pigeons. J Exp Biol 209, (2006. aug. 1.) 2888–2892. o. doi (angolul)
  10. 'A postagalamb sport'. postagalamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  11. a b c Versenyzési módszerek a postagalambtartásban
  12. Internet-Taubenschlag: Magazin: Schwerpunktthema: Saisonvorbereitung. [2010. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)