Porto Santo
| Porto Santo | |
 | |
| Tengerparti látkép | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Portugália |
| Autonóm körzet | Madeira |
| Járás | Porto Santo |
| Székhely | Vila Baleira |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5149 fő (2021)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Atlanti-óceán |
| Szigetcsoport | Madeira-szigetek |
| Terület | 42,17 km² |
| Hosszúság | 11 km |
| Szélesség | 6 km |
| Tengerszint feletti magasság | 402 m |
| Legmagasabb pont | Pico do Facho (517 m) |
| Időzóna | WET (UTC+0) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Porto Santo
Pozíció a Madeira-szigetek térképén
| |
 é. sz. 33° 04′, ny. h. 16° 21′Koordináták: é. sz. 33° 04′, ny. h. 16° 21′ | |
| Porto Santo weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porto Santo témájú médiaállományokat. | |
Porto Santo a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek két lakott szigete közül a kisebbik. Madeirától 42 km-rel északkeletre fekszik az Atlanti-óceánban. ÉÉK–DDNY irányban megnyúlt, körülbelül 11 km hosszú és 6 km széles; északkeleti vége szélesebb a délnyugatinál. Teljes területe 42,17 km². 2001-ben lakossága 4441 fő volt. Fővárosa Vila Baleira.
Történelme[szerkesztés]
1419-ben fedezte fel Tengerész Henrik első, a szigetek birtokba vételére indított expedíciója, amit João Gonçalves Zarco vezetett. Tengerész Henrik a szigetet, amit 1425-ben kezdték el betelepíteni, az expedícióban részt vevő lovagjának, Bartolomeu Perestrelónak adta hűbérbe; Perestrelo lett a sziget első kormányzója. Az ő lányát, Felipa Perestrello e Monizt vette feleségül (valószínűleg 1476 telén) Kolumbusz Kristóf, aki ezután Porto Santón telepedett le. Itt született Diego nevű fiuk is 1478-ban. Felipa 1485-ben meghalt, és Kolumbusz, akinek viszonya a kormányzó családjával igencsak megromlott, az év nyarán végleg elhagyta a szigetet, hogy Diegóval Kasztíliába települjön át.
1807–1814 között a szigetcsoportot az angolok szállták meg.
A Madeiráénál lényegesen mostohább természeti viszonyai miatt mindvégig a fő sziget árnyékába szorult Porto Santo jelentősége a 20. században két, korábban ismeretlen tényező: a légi közlekedés és a turizmus miatt nőtt meg.
Természeti viszonyai[szerkesztés]
Éghajlata[szerkesztés]
Mivel Porto Santón nincsenek hegyláncok, a sziget éghajlata lényegesen szárazabb, mint Madeiráé. A repülőtéren, a tenger szintje felett 78 m-rel felállított meteorológiai megfigyelő állomás adatai szerint az éves csapadék — az 1961–1990-es időszak átlagaként — mindössze 386,4 mm. A legszárazabb hónap a július (3,1 mm); a „legesősebb” a december (59,4 mm).
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 23,2 | 23,0 | 26,0 | 26,4 | 28,0 | 31,0 | 32,0 | 36,0 | 34,4 | 29,0 | 29,2 | 28,0 | 36,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 18,0 | 18,0 | 19,0 | 19,2 | 21,0 | 22,1 | 24,0 | 25,0 | 25,0 | 23,2 | 21,0 | 19,2 | 21,2 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 13,2 | 13,1 | 13,3 | 14,0 | 15,1 | 17,1 | 19,0 | 20,0 | 20,0 | 18,1 | 16,2 | 14,4 | 16,1 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | 8,0 | 6,4 | 8,4 | 9,0 | 11,0 | 12,3 | 14,0 | 13,0 | 15,0 | 12,4 | 10,1 | 8,0 | 6,4 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 49 | 40 | 37 | 24 | 14 | 7 | 3 | 4 | 24 | 40 | 50 | 70 | 361 |
| Forrás: Instituto de Meteorologia, IP Portugal[2] | |||||||||||||
Domborzata, vízrajza[szerkesztés]
Porto Santo a szigetcsoport többi tagjához hasonlóan a forró pont vulkanizmus terméke: dombjai tenger alatti vulkánok csúcsai. A vulkáni működés 7 millió éve, a földtörténet miocén időszakában véget ért, azaz Porto Santo földtani értelemben lényegesen idősebb, mint Madeira.
A szigetet hagyományosan három geomorfológiai egységre tagolják:
- a keleti dombságon van a sziget legmagasabb dombja, az 517 m magas Pico do Facho (Fáklyahegy), továbbá:
- Branco avagy Pico das Urzas (450 m);
- Gandaia (449 m);
- Pico do Casteio (437 m);
- Barbara Gomes (227 m);
- Portela (173 m);
- Pico do Macarico (265 m);
- Pico do Conselho (324 m).
- a nyugati dombság két legjelentősebb kiemelkedése:
- Éspigão (270 m);
- Pico de Ana Ferreira (263 m).
- a két dombság közötti, lapos síkon építették ki a sziget nemzetközi repülőterét.
Madeirától eltérően Porto Santón nem csak vulkáni, hanem üledékes kőzetek is előfordulnak. A felszín tekintélyes részét homokkő borítja. Ennek lepusztulása hozta létre a déli part strandolásra kiválóan alkalmas fövenyét. A sziget többi részén a part magas és erősen tagolt, róla számos kisebb-nagyobb félsziget:
- Ponta da Calheta a sziget déli csücskén;
- Ponta da Canaveira nyugaton;
- Urnal Grande, Ponta do Varadouro és Rocha do Gasparão az északnyugati parton,
- Focinho da Forte és Furmas das Amasiadas északon,
- Ponta dos Ferreiros keleten;
- Ponta da Galé délkeleten.
nyúlik a tengerbe.
Porto Santo körül (jórészt a félszigetek vonalában) számos kisebb sziget, illetve szirt emelkedik ki a tengerből:
- Ilhéu de Baixo ou da Cal (a Ponta da Calheta folytatásaként, közöttük a Boqueirão de Baixo szorossal),
- Ilhéu de Ferro (a Ponta da Canaveira folytatásaként),
- Ilhéu da Fonte (a Rocha do Gasparão folytatásaként),
- Baixa dos Barbeiros (a Focinho da Forte folytatásaként),
- Ilhéu das Cenouras, Baixa do Meio, Ilhéu de Fora szirtsor (a Furmas das Amasiadas folytatásaként),
- Ilhéu de Cima (a Ponta da Galé folytatásaként, a fok és a sziget között a Boqueirão de Cima szorossal).
Az Ilhéu de Baixo sziget alapvetően egy erősen karsztosodott mészkőszikla. Hasonképpen mészkövet találunk a felszínen Serra da Fora környékén.
A sziget fontosabb patakjai:
- Ribeiro Selgado,
- Ribeiro Cachino,
- Ribeira das Esmeraldas,
- Ribeira de Pedregel,
- Ribeira da Serra de Dentro,
- Ribeira do Galhau.
Élővilága[szerkesztés]
A növényzet jelenleg rendkívül gyér; a kopár lejtők karamell színű talaja a néhány, elszórt facsoport között csak tavasszal zöldül ki valamelyest. A felfedezés idején az eredeti növényzet még a makaronéziai babérlombú erdők alsó szintjén megszokott cserje formáció volt; azon belül is a szárazságot és a sós talajt jól viselő fajok, így a fák közül:
- boróka (Juniperus phoenicea),
- olajfa (Olea europaea subsp. cerasiformis, korábban Olea europaea subsp. maderensis)[3]
- vasfa (Sideroxylon marmulano),
- Maytennus umbellata
- és kiváltképpen sárkányvérfa (Dracaena draco) emelkedett ki
a bozót sűrűjéből.
Mára a Maytennus umbellata (nincs magyar neve) az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok listáján[4] szereplő endemizmussá vált.
A 16. században a fák és a bokrok is kipusztultak, ugyanis a spanyol és itáliai kereskedők ösztönzésére alaposan „kivéreztették” a sárkányfákat (lecsapolták nedvüket) — azidőtájt a sárkányvérfa gyantája szerte Európában a kelmefestékek és lakkok keresett alapanyaga volt. Az értékes fafajtákat kitermelték. Az erdők pusztulásához e mellett a rablógazdálkodás mellett alaposan hozzájárult a legeltető állattartás is, amely kiszárította földet.
Az erdők helyén, a teraszosan művelt földeken még a 20. század első felében is gabonát és zöldségeket termesztettek, de a gyakori aszályok miatt váltakozó sikerrel: a szigetet gyakran sújtották éhínségek. Ahogy fokozatosan felhagytak a földműveléssel, a szél és az eső a talaj maradékát is behordta a tengerbe.
A sziget csaknem kilenc kilométer hosszú déli partja végig homokos; ilyen jellegű fürdőhelyek Madeirán gyakorlatilag nincsenek.
Általános vélemény, hogy a sziget ökológiai egyensúlya csak újraerdősítéssel állítható helyre; az előrehaladott sivatagosodás miatt azonban ez meglehetősen nehéz feladat. Az első sikeres fásítást egy António Schiappan de Azevedo nevű lelkes patrióta kezdte el még a 20. század elején: Monterey-ciprusokat (Cupressus macrocarpa) telepített a Pico Castelo dombon. Ezután mintegy három évtizedig senki sem próbálkozott tovább az újraerdősítéssel, és azt csak 1954-ben kezdték újra. Ezúttal már nemcsak a Pico Castelón ültettek új fákat, hanem négy további dombon (Branco, Juliana, Facho, Gandaia) is. A fásítás az 1980-as évek óta tömeges: ebben az időszakban több, mint 200 ezer csemetét ültettek ki. A leggyakrabban ültetett fa a közönséges aleppófenyő (Pinus halepensis). Ritkábbak:
- sárkányvérfa (Dracaena draco),
- Monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa)
- kazuárfa (Casuaria cunninghamiana)
- Kanári datolyapálma (Phoenix canariensis)
Lakossága, települései[szerkesztés]
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a sziget teljes lakossága 48 441 fő volt. Az 1981-es népszámlálás idején 48 706, egy 2006-os tájékoztató adat szerint már csak 48 388, azaz csökken. A 2001-es adatból számolt népsűrűség 106 fő/km². A lakosok több mint fele (2600 fő) a déli part közepén épült fővárosban, Vila Baleirán él.
További települések:
- Ponta,
- Campo de Baixio,
- Campo de Cima,
- Fonte da Areia,
- Camacha,
- Tanque,
- Serre del Fora,
- Serra de Dentro.
Közlekedése, úthálózata[szerkesztés]
- A déli part mentén aszfaltos út fut végig a Ponta da Calheta félszigettől a Ponta da Galé fokig. További, szilárd burkolatú utak:
- Vila Baleira – Serra de Fora – Serra de Dentro – Camacha – Tanque – Vila Baleira körút;
- Camacha – Fonte da Areia (az északi parton a kifutópálya vége és a tenger között)
- Tanquétól a Pico do Casteio körül a kilátóhelyig;
- Campo de Baixio – Campo de Cima.
- A szigetnek nincs jó természetes kikötője: az északi part túl tagolt (sziklás), a déli teljesen tagolatlan. A nagyobb hajók fogadására is alkalmas kikötőt a déli part keleti végén, a Pico do Macarico domb tövében (Vila Baleirától 3,5 km-re) építették ki.
- A magas hegyek hiánya Madeiráénál lényegesen nagyobb repülőtér építését tette lehetővé; kifutópályája keresztben csaknem végigér a szigeten. A nagy szállítógépek befogadására is alkalmas repülőteret eredetileg a NATO-nak építették, majd a polgári légiforgalom számára is megnyitották. A polgári forgalomban főleg akkor használják, ha Madeirán a Szent Katalin-repülőtér a rossz idő miatt nem fogad gépeket.
- Porto Santóról az Ilhéu de Baixo szigetre lanovkát terveznek, de ezt 2006-ban még nem kezdték el építeni.
Gazdasága[szerkesztés]
A lakosság számszerű többsége közvetlenül vagy közvetve az idegenforgalomból él. A korábban művelt teraszos földek többségét parlagon hagyják; a termőföld maradéka erodálódik. A turisták elsöprő többsége Portugáliából (és Madeiráról), a nyári hónapokban érkezik. A szezont tengervíz-terápiás klinikával és golfpályával próbálják hosszabbítani. Játékkaszinó építését is tervezik.
Az egykori mezőgazdaság maradványaként szőlőt főleg Camacha környékén termesztenek még, és nagy alkoholtartalmú, nehéz borokat készítenek belőle.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.citypopulation.de/en/portugal/madeira/admin/3003201__porto_santo/, 2023. augusztus 19.
- ↑ Normais Climatológicas do Porto Santo (1971-2000) (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 2.)
- ↑ A(z) „Olea europaea subsp. maderensis (Lowe) O.E.Erikss., A.Hansen & Sunding” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
- ↑ 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 5.)
Források[szerkesztés]
- Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek (Corvina Kiadó, 2006)
- Erdődy János: Így élt Kolombusz
- Kanári-szigetek, Azori-szigetek, Madeira-szigetek (Cartographia Kft., 1995) ISBN 9633529808 CM
- Raimundo Quintal, 2002: Levadas and Footpaths of Madeira. Francisco Ribeiro & Filhos, Lda. 3rd English Edition. ISBN 972-9177-34-1
További információk[szerkesztés]
- Madeira.lap.hu – Linkgyűjtemény
