Pongrácz P. Mária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pongrácz P. Mária
Élete
Született 1941. december 25. (78 éves)
Székelyudvarhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Pongrácz P. Mária (Székelyudvarhely, 1941. december 25. –) erdélyi magyar prózaíró, újságíró, szerkesztő, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Középiskolát a kolozsvári 3. számú Elméleti Líceumban végzett (1959), a Babeș-Bolyai Egyetem Bölcsészeti Karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1964). A temesvári Szabad Szó újságírója, művelődési rovatszerkesztője, 1981-ben Bukarestben a pártfőiskolán doktorált Haladó eszmék a két világháború közötti nemzetiségi sajtóban című értekezése megvédésével. Dolgozatait „újságírói ars poeticának is tekintette” (Graur János), s annak melléktermékeként lapjában Szívük fáklyatüzével című tizenkét részes sorozatot közölt a feldolgozott lapok egykori készítőivel, köztük Bálint-Izsák Lászlóval, Reiter Róberttel, Szerényi Istvánnal. A Szabad Szó szerkesztőbizottságának tagja (1974-84), majd főszerkesztője (1984-89); az 1989-es változás után indult Temesvári Új Szó munkatársa, 1991-től ugyanott az Agenda című román hetilap újságírója.

Munkássága[szerkesztés]

Első írása, egy pályadíjat nyert novella, a Dolgozó Nő hasábjain jelent meg (1962). Alkotásait nemcsak a magyar sajtó, hanem a România Literară és Orizont című román szépirodalmi folyóiratok is közölték. Kötetbe szerkesztette Gozsdu Elek prózaíró Weisz Annához írt leveleinek gyűjteményét (Anna-levelek. 1969), előszót és jegyzeteket írt Mikszáth kisregényeinek Temesvárt kiadott válogatásához (1973), emlékkönyvet szerkesztett Endre Károly 90. születésnapja tiszteletére (A Parnasszus ölében. Temesvár 1983) s kötetbe foglalva utószóval látta el Hans Mokka karcolatait, anekdotáit Temesvári kadenciák (Temesvár 1995) címmel. Magyarra fordította Mihai Avramescu és Anghel Dumbrăveanu regényeit, Iosif Naghiu és Iosif Schwartz egy-egy színdarabját s Achimescu Ildikóval együtt magyarból románra ültette át Majtényi Mihály délvidéki magyar író A garabonciás című regényét (Pancsova 1986) és Hans Mokka kötetét (Promenada amintirilor).

Regényei, novellái, amelyekben lírai betétek, burleszk és fantasztikus elemek szövik át, oldják és színezik a tömény epikát, a modern realizmus jegyében fogantak. A párhuzamos cselekményszövés, a többsíkú szerkesztés lehetőségeit messzemenően kihasználva és érvényesítve a szerző összetett embertípusokat, bonyolult – gyakorta végletes – helyzeteket teremt. A közvetlen előadás, az egyszerű, sallagtalan stílus elkötelezettje.

Kötetei[szerkesztés]

  • Búcsú a szigetektől (kisregény, Temesvár 1976)
  • Havak küszöbén (regény, Temesvár 1981)
  • Az elfűrészelt árnyék (novellák, karcolatok, 1987)
  • A kőfaragó patak (ifjúsági regény, 1990).
  • Arckép lepkékkel; Concord Media, Arad, 2005 (Irodalmi jelen könyvek)
  • A kopasz város; Concord Media Jelen, Arad, 2013

Egy kötetnyi novellája Amiaza cu flori címmel Ildico Achimescu fordításában jelent meg románul (Temesvár, 1985).

Forrás[szerkesztés]