Pogány Ödön (orvos)
| Pogány Ödön | |
| Született | 1886. február 3.[1] Devecser |
| Elhunyt | 1967. július 26. (81 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Wilheim Róza (h. 1914–1956) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1908, orvostudomány) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1C-11-31) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pogány Ödön, 1899-ig Pollák[2] (Devecser, 1886. február 3. – Budapest, 1967. július 26.)[3] fül-orr-gégész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).
Élete[szerkesztés]
Pollák József (1848–1921) királyi tanácsos, Veszprém vármegye tiszteletbeli főorvosa és Sauer Rozália (1855–1925)[4] gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1908 októberében avatták orvosdoktorrá. 1908 és 1911 között a Budapesti Tudományegyetem Fülorvosi tanszékén dolgozott gyakornokként. 1912–19-ben a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai Kórháza fülészeti osztályának alorvosa volt. Az első világháborút végigszolgálta és ezredorvosként szerelt le. 1919 januárjában kinevezték az Újpesti Gyermekkórház fülorvosává. A Tanácsköztársaság alatti baloldali magatartása miatt megfosztották állásától. 1921-től a Bíró Dániel Kórház fülészeti konziliáriusaként működött, illetve az Újságírók Szanatórium Egyesületének szakorvosa volt. Az 1930-as évek elejétől a Pesti Chevra Kadisa Szeretetkórházának fülészeti osztályát vezette, majd a második világháború után néhány évig a kórház igazgatói tisztségét is betöltötte. A két világháború között megválasztották az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének tiszteletbeli fülorvosává és részt vett a Keresetképtelen Orvosokat Segélyző Egyesület megalapításában, valamint elnöke volt a Budapesti Királyi Orvosegyesület Otológiai Szakosztályának.
1947-ben kezdeményezésére indult meg az Országos Társadalombiztosító Intézet keretein belül a hazai otoneurológiai szakrendelés. Ugyanebben az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hallószerv funkcionális vizsgálata és ennek általános diagnosztikai jelentősége című tárgykörből magántanárrá habilitálták és 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság az orvostudományok kandidátusává nyilvánította. 1947 és 1953 között a Budapest Főváros Tanácsa Csengery-utcai Rendelőintézetének Otoneurológiai Osztályának elindítója, megszervezője és vezetője volt. 1953–67-ben az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet otoneurológiai osztályát vezette. 1964-ben Budapesten megszervezte az otoneurológiai nemzetközi szimpóziumot. A Fül- orr- gégegyógyászat című folyóirat szerkesztőbizottságának örökös tagjának választották. Két könyve és számos dolgozata jelent meg.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra, ahol Fisch Henrik főrabbi búcsúztatta. Sírjánál Zoltán Imre nőgyógyász, egyetemi tanár méltatta munkásságát, majd Alföldy Jenő szólt a tanítványok nevében.[5]
Felesége Wilheim Róza (1893–1956) volt, Wilheim Adolf és Deutsch Ilona lánya, akit 1914. augusztus 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[6]
Főbb művei[szerkesztés]
- Adatok a complicált otogen agytályogok kórisméjéhez (Budapesti Orvosi Újság, 1916, 11.)
- A sziklacsont néhány anatómiai rendellenessége a fülsebészet szempontjából (Orvosi Hetilap, 1919, 31.)
- Az otogen differential-diagnosis szerepe az általános orvosi gyakorlatban (Budapesti Orvosi Újság, 1919, 19–20.)
- Recidiváló otogen meningitis esete (Gyógyász, 1925, 32.)
- A bursa pharyngea idült gennyes megbetegedése (Gyógyászat, 1926, 32.)
- A labyrintus vizsgálatok különös tekintettel a központi idegrendszer megbetegedéseire (Budapest, 1929, 2. kiadás: Budapest, 1935)
- Az orrhurut-nátha (Jó Egészség, 1934, 1–2)
- A vegetatív idegrendszer és a hallószerv (Budapest, 1947)
- Az „encephalopathias” nystagmusok kórtana (Szemészet, 1950, 4.)
- A fülzúgás (Orvosi Hetilap, 1952, 15.)
- Adatok a koponya-traumák késői neurovegetatív tüneteihez. Kaufman Irénnel. (Orvosi Hetilap, 1953, 36.)
- A vestibularis izgatás szerepe a blepharoelonus létrejöttében (Szemészet, 1955, 2.)
- A magassági szédülés (Orvosi Hetilap, 1955, 33.)
- Adatok a nystagmus retractorius pathophysiologiájához és pathomechanizmusához. Gál Pállal és Kepes Jánossal. (Orvosi Hetilap, 1957, 21.)
- Kétoldali teljes siketségct okozó metastatisáló glioblastoma. Kepes Jánossal. (Gyógyászat, 1957)
- Gyermekkori infratentoralis tumorok otoneurológiai vonatkozásai. Marek Péterrel és Szénásy Józseffel. (Orvosi Hetilap, 1962, 20.)
- Hőgyes Endre szerepe a vestibularis kutatásban (Orvosi Hetilap, 1963, 47.)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Kiváló orvos (1955)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1966)[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Pogány Ödön, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12309.htm
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 127912/1899. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 1134. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 29. oldal 51. sor
- ↑ Gyászjelentése. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- ↑ Pollák Józsefné Sauer Rozália halotti bejegyzése a devecseri polgári halotti akv. 101/1925. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- ↑ „Búcsú dr. Pogány Ödöntől”, Új Élet, 1967. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1306/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1966 (9. szám)
Források[szerkesztés]
- Bodó György (1967. október 15.). „In memoriam Pogány Ödön”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 108 (42), 2001–2002. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- Lengyel István (1966. március 15.). „Látogatás a kitüntetett Pogány Ödön professzornál”. Új Élet (Magyarország) 22 (6), 5. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
