Pjotr Ivanovics Kologyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pjotr Ivanovics Kologyin
Született 1930. szeptember 23.
Novovasziljevka, Ukrán SZSZK, Szovjetunió
Elhunyt 2021. február 4. (90 évesen)[1]
Foglalkozása
  • felfedező
  • repülőmérnök
Kitüntetései Vörös Csillag-rend

Pjotr Ivanovics Kologyin, oroszul: Пётр Иванович Колодин (Novovasziljevka, 1930. szeptember 23.2021. február 4.) szovjet űrhajós.

Életpálya[szerkesztés]

A katonai Akadémián 1959-ben rádiómérnöki diplomát szerzett. 1963-ig rádiómérnökként dolgozott a katonaságnál.

Érdekesség[szerkesztés]

1963. január 8-tól részesült űrhajóskiképzésben. 1983. április 20-án úgy köszönt el az űrhajósoktól, hogy a húszéves felkészítés, készenlét során soha nem repült a világűrbe. Felkészítéseken kívül az űrhajók irányítóközpontjában dolgozott. 1989-ben visszavonult.

Űrrepülések tartaléka[szerkesztés]

A Szojuz A-3, a Voszhod–6 és a Szojuz–12 űrrepüléseket törölték a programból, ahol biztonsági tartalék, vagy a mentőegység tagja volt.

Voszhod–2 mentő űrhajó pilótája, a Voszhod-program második (egyben utolsó) emberes űrrepülése volt.

Szojuz–5 mentő űrhajó mérnöke, a világűrön keresztül történt átszállás a Szojuz–4-be.

Szojuz–7 tartalék mérnök. A Szojuz–7 együtt repült az aktív Szojuz–6 és a passzív Szojuz–8 űrhajóval.

Szojuz–11 a mentő űrhajó tartalék mérnöke. A Szaljut–1 űrállomás első legénységének mentő űrpilótája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]