Pixinguinha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pixinguinha
Pixinguinha.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Alfredo da Rocha Vianna Filho
Született 1897. április 23.
Rio de Janeiro
Elhunyt 1973. február 17. (75 évesen)
Rio de Janeiro
Pályafutás
Műfajok choro, samba
Aktív évek 1911–1973
Hangszer szaxofon
Díjak Ordem do Mérito Cultural (2008)
Tevékenység zeneszerző, zeneművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pixinguinha témájú médiaállományokat.

Alfredo da Rocha Vianna Filho (Rio de Janeiro, 1897. április 23. – uo., 1973. február 17.), művésznevén Pixinguinha (piʃĩˈɡiɲə) brazil zenész, zeneszerző; a hagyományos brazil choro zenei műfajának kiemelkedő művelője, számos híres sláger fűződik a nevéhez.

2000-ben születésnapját a choro nemzeti napjává nyilvánították.

Életpályája[szerkesztés]

Középosztálybeli mulatt családban született. Mostohaapja fuvolán játszott és hagyományos brazil choro zenét gyűjtött, munkássága Pixinguinhára is hatással volt. Pixinguinha már gyermekkorában fuvolázni tanult, 1911-ben elkészítette első felvételeit, az évtized közepén pedig már ismert choro előadó volt, gyakran játszott helyi bárokban és színházakban. 1914-ben a riói karneválon játszott a João Pernambuco által vezetett Grupo de Caxangában, 1926-ban pedig a riói Rialto mozi zenekarát vezényelte.[1][2]

Az 1920-as években az Os Oito Batutas együttest vezette, mely Európában is turnézott. A choro zene Pixinguinha munkássága által tett szert nemzeti és nemzetközi ismertségre. 1928-ban Ernesto Joaquim Maria dos Santos (művésznevén Donga) hegedűművésszel együtt megalapította az Orquestra Típica Pixinguinha-Donga zenekart és elkészítette egyik leghíresebb samba choroját, a Carinhosot. Ezt több más híres choro sláger követte, például Aguenta Seu Fulgêncio vagy Urubu e o gavião. 1931-ben a Grupo da Guarda Velhát vezette, mely a korabeli legnagyobb brazil zeneművészeket gyűjtötte egybe, és az Oito Batutas reinkarnációjának volt tekinthető.[1][2]

Az 1930-as évek végén a choro kiment a divatból, Pixinguinha népszerűsége pedig lehanyatlott, eladósodott, alkoholista lett, kételkedni kezdett saját fuvolás tehetségében. 1946-ban szaxofonra váltott és Benedito Lacerda fuvolással új felvételeket készített, de az 1950-es évektől már csak nagyon ritkán adott elő.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Marcondes, Marcos Antônio. Enciclopédia da música brasileira - Erudita folclórica popular. Art Editora (1977) 
  2. a b c McCann, Brian. Hello, Hello Brazil - Popular Music in the Making of Modern Brazil. Duke University Press (2004) 

További információk[szerkesztés]

  • Cabral, Sérgio. Pixinguinha: vida e obra. Edição Funarte (1978) 
  • Barboza Silva, Marilia. Pixinguinha - Filho De Ogum Bexiguento. Gryphus (2000) 
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap