Pioneer–P30

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pioneer–P30 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pioneer–P1, Pioneer–P3, Pioneer P–30 és Pioneer–P31 sorozat célja volt, hogy egy működőképes – elsősorban hordozóeszköz vonatkozásában – űrszondát juttassanak a Hold közelébe, elősegíteni a világűr sajátosságainak vizsgálatát, a Hold nem látható felének felderítését. Kipróbálni a műhold korrekciót (manőverezését – lassítás, gyorsítás) segítő segédfúvókák müküdőképességét – műholdak visszavezetése a Föld meghatározott pontjaira.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát a JPL és NASA építette. Üzemeltetője a NASA és a DC (Washington).

1960. szeptember 25-én a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-D Able hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé.

A sikertelen kísérletek miatt 6 kilogrammra csökkentették a hasznos terhet. Egyetlen műszere a televíziórendszer és az adttovábbi volt. Az akkumulátorok élettartamát növelve 4 (60x60 centiméter) napelemtáblát szereltek rá, egyenként 2200 lapocskával ellátva. A napkollektorok a vegyi elemeket váltották. A tudományos csomag teljes tömege, köztük az elektronikák és áramellátás, 60 kilogramm volt.

Technikai okok miatt nem tudta elérni a második kozmikus sebességet, ezért indítás után 17 perccel megsemmisítették, darabjai az Indiai-óceán felett, a Föld légkörébe érve elégtek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Pioneer–P3

Pioneer-program
1958–1960

Utódja:
Pioneer–P31