Pioneer–P31

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Pioneer–P31 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pioneer–P1, Pioneer–P3, Pioneer–P30 és Pioneer P–31 sorozat célja volt, hogy egy működőképes – elsősorban hordozóeszköz vonatkozásában – űrszondát juttassanak a Hold közelébe, elősegíteni a világűr sajátosságainak vizsgálatát, a Hold nem látható felének felderítését. Kipróbálni a műhold korrekciót (manőverezését – lassítás, gyorsítás) segítő segédfúvókák müküdőképességét – műholdak visszavezetése a Föld meghatározott pontjaira.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát a JPL és NASA építette. Üzemeltetője a NASA és a DC (Washington).

1960. december 15-én a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-D Able hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé.

A sikertelen kísérletek miatt 6 kilogrammra csökkentették a hasznos terhet. Egyetlen műszere a televíziórendszer és az adttovábbi volt. Az akkumulátorok élettartamát növelve 4 (60x60 centiméter) napelemtáblát szereltek rá, egyenként 2200 lapocskával ellátva. A napkollektorok a vegyi elemeket váltották.

Technikai okok miatt 68 másodperccel indítás után, 12 kilométeres magasságban az első fokozat felrobbant. Darabjai az indítóhelytől 1220 kilométerre az Atlanti-óceánba zuhat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Pioneer–P30

Pioneer-program
1958–1960

Utódja:
Pioneer–3