Pierre François Léonard Fontaine
| Pierre François Léonard Fontaine | |
| Joseph-Désiré Court festménye | |
| Született | 1762. szeptember 20.[1][2][3][4][5] Pontoise |
| Elhunyt | 1853. október 10. (91 évesen)[4][6][5][7][8] former 8th arrondissement of Paris |
| Állampolgársága | francia[9] |
| Gyermekei | Aimée-Sophie Dupuis |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (28)[10] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre François Léonard Fontaine témájú médiaállományokat. | |
Pierre François Léonard Fontaine (Pontoise, 1762. szeptember 20. – Párizs, 1853. október 10.) francia építész és szobrász klasszicista stílusban elsőként valósította meg az empire stílust.
Fontaine barátja volt Charles Percier (Párizs, 1764. augusztus 22. – Párizs, 1838. szeptember 5.) A két jó barát itáliai útján együtt tanulmányozta a reneszánsz alkotásokat és a Római Birodalom romjait. 1785-ben Rómában megtervezi Fontaine két változatban is egy nagy birodalom egyeduralkodójának síremlékét, e tervek soha nem valósultak meg, de a stílus fantasztikus, az első változat a fáraók piramisaira utal vissza, a második változat teljességgel 20. – 21. századi kozmikus szemléletű, talán napjaink csillagvizsgálóit és planetáriumait vizionálja.
| Egy nagy birodalom egyeduralkodójának síremléke, két tervezet, 1785 |

Párizsba való visszatérésükkor díszlettervezők lettek a párizsi operában. A francia forradalom kitörésekor, 1789. július 14-én Fontaine Londonba távozott, s ott egy sajátos dekorációs stílust alakított ki. Percier Párizsban maradt, és a direktórium köreiben sikereket ért el. Visszahívta Fontaine-t Párizsba, és együtt valósítottak meg különféle díszítési terveket. Az angol klasszicista stílust Percier, Fontaine, Clérisseau, Gondoin és Bélanger igyekeztek népszerűsíteni Franciaországban. Jacques-Louis David bemutatta Percier-t és Fontaine-t I. Napóleon császárnak. A császár megrendelésekkel látta el a két művészt. Percier 1814-ben visszavonult a nyilvános tevékenységtől, Fontaine viszont tovább munkálkodott. A Louvre-ban befejezte az oszlopsoros lépcsőcsarnokot, felékesítette a Cour Carré és a Szajna közötti szoborgalériát. A Madeleine-templomban megépítette XVI. Lajos és Marie Antoinette emlékkápolnáját. 1820 után a Palais-Royal belsőépítésze, majd Lajos Fülöp király művészeti tanácsadója lett.
Fontaine és Percier legismertebb munkái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A malmaisoni kastély felújítása (1800)
- Arc de Triomphe du Carrousel diadalív, Párizs (1806-1808); mintájuk a római Septimus Severus diadalív
- A Louvre rue de Rivoli felé néző oldalának árkádok általi egységesítése (1811)
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A malmaisoni kastély
- Arc de Triomphe du Carrousel diadalív, Párizsban a Tuileriák kertje és az Étoile (nagy diadalív) tengelyben a Louvre felől fényképezve
- A kis diadalív (Étoile a nagy diadalív) szobordíszei, F. J. Boiso alkotása
- Arc de triomphe du Carrousel az Étoile felől fényképezve, így látható a Louvre és a piramis
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "RKDartists" (holland nyelven). Hozzáférés: 2017. augusztus 23..
- ↑ "Pierre François Léonard Fontaine". Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France.
- ↑ "Pierre François Léonard Fontaine". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
- 1 2 "KNAW Past Members" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
- ↑ [LH//994/13 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France.
{{cite web}}: Check|url=value (súgó) - ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796.
- ↑ Maurice Culot (2018. január 12.). "Fontaine, Pierre-François-Léonard". Grove Art Online (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press. doi:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T028806.
- ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. szeptember 25. Hozzáférés: 2018. augusztus 24..
- ↑ Jules Moiroux (1908). "Le cimetière du Père-Lachaise" (francia nyelven). 159. o.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A rokokótól 1900-ig. (Hisoria del Arte, tomo 8.) Ford. Csép Attila. Budapest : Corvina, 1989. Fontaine l. 104. o. ISBN 9631328155
- A romantika enciklopédiája. (Encyclopédie du Romantisme.) Összeáll. Francis Claudon. Ford. Balabán Péter. Budapest, Corvina, 1990. Fontaine szócikket ld. 184-185. o. ISBN 9631326659

