Pethes József (főbíró)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pethes József
Született1812. március 19.
Jászberény
Elhunyt1891. január 24. (78 évesen)
Jászberény
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 5. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1872. április 15.)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a főbíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Pethes József (egyértelműsítő lap).

Pethes József (Jászberény, 1812. március 19. – Jászberény, 1891. január 24.) főbíró, jászkapitány, országgyűlési képviselő. A híres Pethes család, amely évszázadokon át részt vett a Jászkun kerület, Jászberény és környékének közigazgatási és kulturális életében.

Életrajza[szerkesztés]

Szülei Pethes János Jászkun kerületi aljegyző és Csomortányi Krisztina. Követve a család hagyományát jogi végzettséget szerzett, majd hites[1] ügyvéd lett. Igen fiatalon az 1830-as évek közepén már tagja lett a városi tanácsnak. Később az évenkénti választással járó főbíró címet töltötte be 1842-ig.

1839-ben főbíróként intézkedett a XVIII. század elején épült és többször felújított Szent Sebestyén-Rókus-Rozália kápolna és a hozzátartozó kőkerítés lebontására. A Rákóczi szabadságharc végén kitört és sok áldozatot követő pestis járvány elkerülte Jászberényt és ezért a város hálából ezt a kápolnát építette. Még abban az évben a város döntött egy új kápolna építéséről. Pethes főbíró vezető szerepet játszott az új kápolna építésének és anyagi fedezetének az előteremtésében, így ő mutatta be az új tervet és költségvetést. Az elkészülés és a felszentelés 1840 szeptemberében történhetett.[2]

Az 1840-es években egyre jobban elterjedő reformeszmék híve lett, de ezzel összetűzésbe is került a város hagyományosan konzervatív vezetésével. 1842-ben Vágó Ignác jászkapitány leváltotta főbírói tisztségéből. Eredményes hajszát indítottak ellene, vádat emeltek és végül jogerős bírói döntéssel 2 év börtönbüntetésre ítélték.[3]

Pethes József az 1848-as forradalom kezdetén börtönben volt, de hátralévő büntetését elengedik. Így a város mozgalmas 1848/49-es forradalmi eseményeiben már egyik vezetőjeként vett részt. Részt vett a nemzetőrség megszervezésében és a honvédtoborzásokban.
Az első népképviseleti országgyűlési választások 1848 júniusában[4] zajlottak le és miután a jászberényiek Kossuth Lajos kérték fel és választották meg képviselőjüknek. De miután a nagy hazafi már elkötelezte magát, így végül a berényiek a pótválasztáson Illésy Jánost választották meg képviselőjüknek. Pethes József a választásokon a jászárokszállási választási kerületben nyerte el a képviselői mandátumot.

A szabadságharc elbukása után jómódú ember lévén visszavonult birtokaira. Az osztrák elnyomás csökkenésével a Bach-korszakban lassan visszatért a normális közigazgatás és a Jászkun kerület minden részében újra megválasztották a tisztségviselőket. Az eredmény az lett, hogy nagy többséggel jászkapitánnyá választották. Forradalmi hevülete még mindig izzott, mert 2 hónappal kapitánnyá választása után Balajthy Vendel alkapitányt támadta meg - éppen öregsége miatt -, de a közgyűléssel szemben veszített, rögtön le is mondott és helyette más kapitányt választottak.

Országgyűlési képviselőségét viszont sikerrel megtartotta, mert a jászárokszállási választókörzetben újra elnyerte a választók bizalmát. Sipos Orbán országgyűlési képviselő 1873-ban indítványozta a jászberényi városi tanácsülésen a Jász Múzeum létesítését. Az első múzeumi bizottság elnöke Pethes József volt. Nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a létesítendő múzeum anyagi támogatására megnyerte a jászkun kerületeket és jász községeket. Végül a jászok múzeumát 1874. december 26-án adták át az érdeklődő jász polgároknak és a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitón Pethes József mondott emlékezetes beszédet.[5] Keményen lobbizott és tevékenyen vett részt a jászberényi vasútvonal létesítésében.

Pethes József közel fél évszázadot tevékenykedett a Jászság közéletében és a Jászság sorsának intézésében. Életében végig megbecsülés övezte.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A magyar jog így jelölte mindazokat, akiket bárkivel szemben eskü kötelezett hűségre
  2. ↑ Rédei István: A jászberényi Rozália kápolna. Zounuk 6. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok: (kiadó nélkül). 1991.  
  3. ↑ Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunságiak törekvései a Jászkun Kerület igazgatásának demokratizálására 1843–1844-ben: KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN. Salgotarján: Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 16. 1989.  
  4. ↑ Jároli József: A rendszerváltás folyamata az 1848-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Budapest: Válogatott dokumentumok. 2001.  
  5. ↑ Jászberény város múzeumának f. 1874,év decz. 26. történt ünnepélyes megnyitása alkalmával mondott beszéd: Pethes Ferenc múzeum igazgatósági elnök.  

Források[szerkesztés]

  • Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. második bővített. Jászberény: (kiadó nélkül). 2003.  
  • Orosz Ernő: Heves és volt Külső Szolnok vármegye nemes családjai. OSZK. Eger: (kiadó nélkül). 1906.  
  • Jászberény város tanácsülési jegyzőkönyvek. MOL. [[]]: (kiadó nélkül). 1834–1890.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pethes_József_(főbíró)&oldid=21927826”