Pentachord

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pentakord szócikkből átirányítva)

A pentachord görög eredetű zenei kifejezés, jelentése öt egymás után következő fok. Öt hangból álló diatonikus hangsor, melynek szélső hangjai kvint hangköz távolságra vannak egymástól. Pentachord hangsor hangkészletét használja számos gyerekdal, énekelt mondóka.

2-2-1-2 dúr CDEFG
2-1-2-2 moll DEFGA
1-2-2-2 fríg EFGAH
2-2-2-1 líd FGAHC
1-2-2-1 lokriszi HCDEF

Ötféle pentachord skála van. Négyben egy kisszekund van, az ötödikben kettő. A magyar népdalokban a dúr és moll pentachord fordul elő.

Példák dúr pentachordra: Példák moll pentachordra: