Pataki ingola
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lampetra planeri (Bloch 1784) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pataki ingola témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pataki ingola témájú kategóriát. |
A pataki ingola (Lampetra planeri) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjébe, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A pataki ingola elterjedési területe az Északi- és Balti-tenger környékének patakjai és kisebb folyói Írországtól és Angliától Dél-Franciaországig; előfordul Olaszország déli felén, Dalmáciában és Albániában is. Észak-Olaszországban a Lampetra planeri zanandreai alfaj helyettesíti.
Megjelenése[szerkesztés]
Felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalon egy-egy erős foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-9 (többnyire 7) egyenlő nagyságú, lekerekített fog van. A szájkorongon csak felső, illetve a peremen elhelyezkedő ajakfogak vannak, kívül oldalt és alul hiányoznak. A belső ajakfogak gyengén fejlettek, két- vagy háromcsúcsúak. Az elülső nyelvlemezen középen beszögellés van, elülső peremén több fogacska ül, közülük a középső nagyobb és szélesebb a többinél. Az ívásra érett példányoknál a két hátúszó érintkezik egymással. Színezete felül a sötét kékestől a sötétzöldig változik, oldalai sárgásfehérek, a hasoldal fehér. Testhossza általában 10-16 centiméter, de elérheti a 21 centiméteres hosszúságot is.
Életmódja[szerkesztés]
A pataki ingola a kisebb vizek állandó lakója, nem élősködő. Lárvái 3-5 évig az iszapban és a homokban élnek, ahol algákkal és korhadéklakó apró állatokkal táplálkoznak. Az utolsó őszön megkezdődik a már 10-15 centiméteres állatok átalakulása; szemük és foguk fejlődik, belül elsorvad.
Szaporodása[szerkesztés]
Tavaszra válnak ivaréretté. Március és június között ívnak, ikráikat a sekély részeken, homok- és sóderpadokra rakják le.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
