Ugrás a tartalomhoz

Pat Martino

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pat Martino
Életrajzi adatok
Születési névPat Azzara
Született1944. augusztus 25.[1][2]
Philadelphia[2]
Elhunyt2021. november 1. (77 évesen)[3][4][2]
South Philadelphia[2]
SzüleiCarmen Azzara
Pályafutás
Műfajok
Híres dalFull House (2018)
Hangszergitár
Tevékenység
Kiadók
  • Blue Note
  • Warner Bros. Records
  • Prestige Records
  • Muse Records
  • Cobblestone
  • Paddle Wheel
  • 32 Jazz
  • HighNote Records
  • Acoustic Music Records
Pat Martino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pat Martino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pat Martino született Patrick Carmen Azzara (Philadelphia, 1944. augusztus 25. – South Philadelphia, 2021. november 1.) amerikai dzsesszgitáros.

Pályakép

[szerkesztés]

Karrierje az 1980-ban súlyos betegsége következtében elakadt (agyi érbetegség támadta meg), emlékezőtehetségét elveszítette, még a gitározást is elfelejtette. Operációja után, gyógyulása folyamán – saját korábbi lemezeit hallgatva – a nulláról építette fel magában újra a zenészt. Ritka csoda, hogy ez lassacskán összejött neki.

Azóta újra koncertezik, lemezeket készít.

Lemezek

[szerkesztés]
  • Pat Martino (1966)
  • El Hombre (1967)
  • Strings! (1967)
  • East! (1968)
  • Baiyina (The Clear Evidence) (1968)
  • Desperado (1970)
  • Footprints (1972)
  • The Visit (1972)
  • Live! (1972)
  • Head & Heart: Consciousness/Live (1972)
  • Essence (1973)
  • Consciousness (1974)
  • We'll be together again (1976)
  • Starbright (1976)
  • Joyous Lake (1976)
  • Exit (1977)
  • The Return (1987)
  • The Maker (1994)
  • Interchange (1994)
  • Night Wings (1996)
  • Cream (1997)
  • All Sides Now (1997)
  • Stone Blue (1998)
  • Fire Dance (1998)
  • Comin and Goin: Exit & the Return (1999)
  • First Light (1999)
  • Impressions (1999)
  • Givin' Away the Store, Vol. 3 (2000)
  • The Philadelphia Experiment (2001)
  • Live at Yoshi's (2001)
  • Think Tank (2003)
  • Timeless Pat Martino (2003)
  • Starbright/Joyous Lake (2006)
  • Remember: A Tribute to Wes Montgomery (2006)
  • Undeniable (2011)
  • Alone together with Bobby Rose (2012)
  • Nexus, (2015)
  • Formidable (2017)

Díjak

[szerkesztés]
  • 1995: Mellon Jazz Festival dedicated in honor
  • 1996: Philadelphia Alliance Walk of Fame Award
  • 1997: National Academy of Recording Arts & Sciences Songs from the Heart Award
  • 2002: Grammy Award nominations for Best Jazz Instrumental Album, Live at Yoshi's, and Best Jazz Instrumental Solo on „All Blues”
  • 2002: National Academy of Recording Arts & Sciences 2nd Annual Heroes Award
  • 2003: Grammy nominations for Best Jazz Instrumental Album, Think Tank, and Best Jazz Instrumental Solo on „Africa”
  • 2004: Guitar Player of the Year, DownBeat Magazine's 2004 Readers' Poll
  • 2016: Pennsylvania State Senator Vincent Hughes and his wife Sheryl Lee Ralph-Hughes presented Pat Martino with the Jazz Legacy Award

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b c d Neil Genzlinger: Pat Martino, Jazz Guitarist Who Overcame Amnesia, Dies at 77 (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger, 2021. november 2. (Hozzáférés: 2021. november 2.)
  3. ↑ The Philadelphia Inquirer (angol nyelven)
  4. ↑ KNKX

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pat_Martino&oldid=24352385”