Parti rákásztyúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Parti rákásztyúk
Esacus magnirostris - Beach stone-curlew Qld.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Ugartyúkfélék (Burhinidae)
Nem: Esacus
Faj: E. magnirostris
Tudományos név
Esacus magnirostris
Vieillot, 1818
Elterjedés
A világos zöld az elterjedési területe, a sötétzöld az Esacus recurvirostris
A világos zöld az elterjedési területe,
a sötétzöld az Esacus recurvirostris
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parti rákásztyúk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parti rákásztyúk témájú kategóriát.

A parti rákásztyúk (Esacus magnirostris) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1818-ben, az Oedicnemus nembe Oedicnemus magnirostris néven.[3] Egyes szervezetek a Burhinus nembe sorolják Burhinus magnirostris néven.[4]

Előfordulása[szerkesztés]

Délkelet-Ázsiában, Melanéziában és Ausztrália területén honos. A természetes élőhelye sziklás tengerpartok, sós lagúnák és mocsarak. Állandó nem vonuló faj.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 51-57 centiméter, a hím testtömege 870-1130 gramm, a tojóé 980-1020 gramm.[3] Fekete fején fehér szemsávja, szürke szárnyán két fehér szárnycsíkja van.

Életmód[szerkesztés]

Főleg rákokkal táplálkozik.[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Rejtett helyen mélyedést kapar, ide rakja tojásait.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont kicsi és csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. november 8.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 19.)

További információk[szerkesztés]