Papp Károly (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Papp Károly
Papp Károly.jpg
Született 1873. november 4.
Tápióság
Elhunyt 1963. június 30. (89 évesen)
Tápióság
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Károly témájú médiaállományokat.

Papp Károly (Tápióság, 1873. november 4. – Tápióság, 1963. június 30. ) geológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1920-1949)

Életpályája[szerkesztés]

Papp Károly 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. 1907-ben Lóczy Lajossal együtt ő volt az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője (Kissármási lelőhely felfedezése). Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, majd 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Az 1930/1931. tanévben a bölcsészettudományi kar dékánja. Három évtizedes egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték. Ezután a szülőföldjére vonult vissza. Akadémiai tagságától – számos más tudós mellett – 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia megfosztotta.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Bakonyi triasz-korallok (Balaton-tudományi tanulmányok eredményei I. 1. rész: paleontológiai függelék, Bp., 1900);
  • Geológiai jegyzetek a Fehér-Körös völgyéből (A Földtani Intézet jelentése, Bp., 1906);
  • Miskolc környékének geológiai viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve, Bp., 1907);
  • A kissármási gázkút Kolozs megyében (Földtani Közlemények, Bp., 1910);
  • A Magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete (Bp., 1916, németül 1921);
  • Magyarország geológiai térképe (Teleki Pállal és Lóczy Lajossal együtt; Földtani Szemle, I., Bp., 1922, németül, 1932).

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon