Pampaszinyúl
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lagostomus maximus Desmarest, 1817 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
a faj szinonimái:
a Lagostomus maximus maximus alfaj szinonimái:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pampaszinyúl témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pampaszinyúl témájú médiaállományokat és Pampaszinyúl témájú kategóriát. |
A pampaszinyúl vagy viszkacsa (Lagostomus maximus) a legnagyobb méretű csincsillaféle, a Lagostomus nem egyetlen fennmaradt képviselője és egyben a típusfaja is.
Előfordulása[szerkesztés]
Az Andoktól keletre elterülő száraz pampákon él, Argentína, Bolívia és Paraguay területén.
Alfajai[szerkesztés]
- Lagostomus maximus inmollis Thomas, 1910
- Lagostomus maximus maximus Desmarest, 1817
- Lagostomus maximus petilidens Hollister, 1914
Megjelenése[szerkesztés]
Nagyméretű rágcsáló, a kifejlett példányok testtömege átlagosan 5,5 kg, de elérheti a 8 kg-ot is. Teste 50 cm hosszú, farka közel 20 cm. Bundája tömött, az élettértől függően szürkés vagy barnás színű, a hasán fehér. Törzse zömök, feje vaskos, felső ajka mélyen hasított, fülei keskenyek és csaknem csupaszok. A macskanyulaktól eltérően hátsó végtagjain csak három-három ujj található. A hímek fején jellegzetes fekete minta van.[1][2]
Életmódja[szerkesztés]
Egy kolónia (ún. viszkacsera) 20-50 egyedet számlál, akik több, nagy kiterjedésű földalatti üregben laknak. Az állatok közösen ássák és közösen is lakják tanyájukat; egy üregrendszert több évtizeden keresztül használnak. Az üregek számos kamrát tartalmaznak, a szomszédos kolóniákkal általában folyosók kötik össze. A járatokban a pampaszinyulak mellett egyes madárfajok is tanyáznak, mint például az üregi bagoly vagy a földi csuszka.[2]
Az állatok nappal a járatokban ülnek, alkonyatkor pedig táplálékért indulnak. Fűvel, gyökerekkel, és gabonafélékkel táplálkoznak; az üregrendszer közvetlen szomszédságát általában nem hagyják el.[3] A legidősebb hím, a viszkacsón, őrt áll, és jelt ad, ha veszély közeledik. Legelés közben különféle tárgyakat szednek össze (csontok, szarvak, kövek, növényi maradványok), és ezeket üregeik bejárata előtt halmozzák fel.[2]
A viszkacserát egy vagy több hím, több nőstény, és számos fiatal alkotja. A kolónia hosszútávú szociális egysége a nőstények csoportja. Az ivarérett hímek általában csak egy évet töltenek a kolóniával, majd elmennek, és más hímek jönnek helyettük.[4] A pampaszinyúl körülbelül kétéves korára válik ivaréretté, szeptemberben kölykezik, és rendszerint két, esetleg három utódot hoz a világra. Fogságban 9 évet él.[5]
Argentínában 1907-től kártékony fajként tartják számon a mezőgazdaságban okozott károk miatt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Anderson, S.: Mammals of Bolivia, Bulletin of the AMNH, no. 231 (1997)
- ↑ a b c Brehm, A. E.: Az állatok világa (1860 körül)
- ↑ Giulietti J, Jackson J.: Composición anual de la dieta de la vizcacha, Rev Argent Prod Anim. 6:229–237 (1986)
- ↑ Branch L.: Social organization and mating system of the plains vizcacha, J Zool (Lond). 229:473–491 (1993)
- ↑ Grzimek B.: Animal Life Encyclopedia, McGraw-Hill Publishing Company (1990)
