Pajzsos gyíkfejűhal
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pajzsos gyíkfejűhal a Mexikói-öbölből
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Elops saurus Linnaeus, 1766 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pajzsos gyíkfejűhal témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pajzsos gyíkfejűhal témájú médiaállományokat és Pajzsos gyíkfejűhal témájú kategóriát. |
A pajzsos gyíkfejűhal (Elops saurus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gyíkfejűhal-alakúak (Elopiformes) rendjébe, ezen belül a gyíkfejűhal-félék (Elopidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A pajzsos gyíkfejűhal legfőbb elterjedési területe az Atlanti-óceán nyugati részén van, a massachusettsi Cape Codtól, a Bermudákon és a Mexikói-öblön keresztül, Dél-Brazíliáig terjed. Megkérdőjelezhető felbukkanásai vannak Kínában, Vietnámban és a Kínai Köztársaságban.
Megjelenése
[szerkesztés]Ez a halfaj általában 60 centiméter hosszú, de akár 100 centiméteresre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 10 kilogramm. Pikkelyei kicsik. Több mint 100 pikkelye van az oldalvonalán. Teste mindenütt ezüstös, háta kissé kékes.
Életmódja
[szerkesztés]Egyaránt megél a tengerben és a brakkvízben is, általában a korallzátonyokat kedveli. 50 méteres mélységre is leúszik. A partok mentén, nagy rajokban vadászik. Tápláléka főleg rákok, de kisebb halak is. A felnőtt példány beleiben, Rhynchobothrium bulbifer laposférget találtak.
Szaporodása
[szerkesztés]A pajzsos gyíkfejűhal a nyílt tengeren ívik. Az ivadék felúszik a folyótorkolatokba és a lagúnákba. Növekedése során, két nagy átalakuláson megy keresztül.
Felhasználása
[szerkesztés]Az ember csak kismértékben halássza. Általában csalétekként hasznosítja, de frissen, sózva és fagyasztva is fogyasztja. A sporthorgászok kedvelik, mivel igen szépen és gyakran ki-kiugrik a vízből, halászás közben.
Források
[szerkesztés]- Elops saurus Linnaeus, 1766 FishBase
- Robins, C.R. and G.C. Ray, 1986. A field guide to Atlantic coast fishes of North America. Houghton Mifflin Company, Boston, U.S.A. 354 p.
