Paddy Roy Bates

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roy Bates
Bates 1966-ban
Bates 1966-ban
Született 1921. augusztus 29.
London, Egyesült Királyság
Elhunyt 2012. október 9. (91 évesen)
Leigh-on-Sea, Egyesült Királyság
Állampolgársága brit
Házastársa Joan Bates
Gyermekei

Michael

Penny
Foglalkozása kalózrádió vállalkozó
Tisztség herceg (1967. szeptember 2. – 2012. október 9., Sealand Hercegség)
Kitüntetései War Medal 1939–1945
Halál okaAlzheimer-kór
Sírhely Leigh-on-Sea

Patrick „Paddy” Roy Bates (London, 1921. augusztus 29.Leigh-on-Sea, 2012. október 9.) brit kalózrádió-műsorszolgáltató és mikronacionális szakember, aki megalapította Sealand Hercegséget.[1][2] A második világháború alatt a brit hadsereg őrnagya volt.[3]

Élete[szerkesztés]

Bates a londoni Ealingben született 1921-ben.[4] Szolgálata alatt elérte az őrnagyi rangot a brit hadseregben.[5]

Az olasz hadjáratnál a Monte Cassinó-i csatában szolgált. Észak-Afrikában a nyolcadik hadseregben is jelen volt.[6] Később halász lett belőle.

Essex Rádió[szerkesztés]

Az 1960-as években nőtt az érdeklődése a kalózrádiók iránt.[7] 1965-ben sikeresen kiszorította Radio City kalóz-rádióállomás személyzetét az általuk elfoglalt Knock John, második világháborús, elhagyatott Maunsell-erődről.[8]

A peronon maradt katonai felszerelések felhasználásával Bates az Egyesült Államok Légierejének régi rádiójelzőjét használta állomásának sugárzásához. A Knock John-toronyról 1965-től 1966-ig vezette az Essex Rádiót, mely az első olyan kalózrádió volt, ami megállás nélkül 24 órán keresztül üzemelt.

Az állomás 1966 októberében megváltoztatta a nevét Britain's Better Music Stationre (BBMS), miután Batest elítélték az 1949-es vezeték nélküli távirati törvény 1. szakaszának megsértése miatt. Ezután 100 font pénzbírsággal sújtották tovább folytatott illegális műsorszolgáltatása miatt. Fedezethiány miatt a BBMS adása 1966 karácsonyán megszakadt.[7][9]

Sealand megalakulása[szerkesztés]

Bates felszerelését a közeli Roughs-toronyra költöztette, mely az Egyesült Királyság akkori felségvizein kívülre esett. Ám azonban a tornyon nem kezdett el újonnan rádióműsort közvetíteni.[7]

1967. augusztus 14-én hatályba lépett az 1967. évi tengeri közvetítés bűncselekményekről szóló törvény, amely megtiltotta a rádióközvetítést bizonyos tengeri létesítményekről, többek között a Bates irányítása alatt lévő Roughs-toronyról is.[10] 19 nappal később, 1967 szeptember 2-án Bates kinyilvánította az erőd, Sealand Hercegség függetlenségét. [3]

A Caroline Rádió vezetője, Ronan O'Rahilly és a rádióállomás legénysége megpróbálkozott a Roughs-erőd bevételével, ám Bates és társai benzinbombákat és fegyvereket használtak, hogy megvédjék a tornyot O'Rahilly átvételkísérletétől. A Királyi Haditengerészet kihajózott a Roughs-toronyhoz, Michael pedig figyelmeztető lövésket adott le, miután a hajó belépett Sealand felségvizeibe.[3]

Batest és fiát az erődről való visszatérésük után letartóztatták fegyverbirtoklásért és fegyverhasználatért. A brit bíróság azonban ejtette ügyüket, mert mindez a brit bíróság hatáskörén kívül történt, nemzetközi vizeken.[3]

Bates ezt országa tényleges elismeréseként fogta fel, és hét évvel később alkotmányt, zászlót,címert és nemzeti himnuszt készíttetett hercegségének.[2][11][12]

1978-as puccskísérlet[szerkesztés]

1978-ban egy német üzletember, Alexander Achenbach más németekkel és hollandokkal együtt betört Sealandre, és túszul ejtették Bates fiát, Michaelt. A támadók nem voltak idegenek, korábban tárgyalásokat folytatott velük Bates. Éppen egy ilyen tárgyalásra, Bécsbe indult Bates és felesége Joan, ám míg Achenbach velük tárgyalt, csapata átvette az irányítást az erődön.

Ezt megtudva, Bates hazautazása után családjával és barátaival a kora reggeli órákban ellentámadást indított az erőd visszafoglalására. Az erődöt sikeresen visszaszerezték, és a jelenlévő német és holland embereket hadifogolyként tartották. Egyikőjüket elítélték hazaárulásért, ugyanis rendelkezett Sealand útlevéllel, míg a többi hadifogoly el lett engedve kisebb bírság fizetése után.[1]

Ezután Németország követet küldött Britanniába, hogy kérhessen beavatkozást az ügybe, ám az Egyesült Királyság azt állította, hogy nem rendelkeznek joghatósággal a terület felett. Ezután Németország közvetlenül Sealandbe küldött diplomatát, hogy tárgyaljon a fogoly szabadon bocsátásáról. [3] Elengedték, és a tárgyalások végett Roy Bates azt állította, hogy tényleges elismerést kapott, melyet Németország a mai napig tagad.[5]

Bates nyugdíjba ment és onnantól Angliában élt. Fia, Michael vette át az erőd vezetését mint régensherceg.[3] Paddy Bates 2012. október 9-én hunyt el Leigh-on-Sea-ben, 36 nappal hercegségének 45. évfordulóján,[13] miután több évig szenvedett Alzheimer-kórban . [14] [15] Temetésére a Southend-on-Sea Krematóriumban került sor. [16]

Felesége, Joan és gyermekeik, Michael és Penny maradtak halála után.[14] Michael apja halála után "hatalmas, hatalmas karakterként" említette.[13] "Lehet, hogy fiatalon halok meg, vagy akár öregen, de soha nem fogok meghalni unalmamban" - mondta Bates az egyik 1980-as évekbeli interjújában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Strauss, Erwin. How to Start Your Own Country, Paladin Press, 1999, p. 132, cited in admin (20 September 2008). "A Brief History of Sealand", HistoriaInfinitas.com; retrieved 11 May 2011
  2. a b Nugent. „World's tiniest country seeks new owners to fly the flag”, The Times, 2007. január 8. (Hozzáférés ideje: 2020. szeptember 30.) 
  3. a b c d e f Ryan, John; Dunford, George; Sellars, Simon. Micronations: The Lonely Planet Guide to Home-Made Nations, Lonely Planet Publications, 2006, pp. 9-12.
  4. Obituary, The Telegraph; accessed 4 November 2017.
  5. a b Bermingham: An Interview with Prince Michael of Sealand. scrawlsandbawls.com. WordPress.com, 2011. április 5. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  6. Bannister, Matthew. BBC Radio 4, Friday, 26 October 2012.
  7. a b c Edwards, Chris; Parkes, James (19 October 2000). "Radio Essex" and "Britains Better Music Station" Archiválva 2014. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. Off Shore Echoes. Retrieved 11 May 2011 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „Essex” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „Essex” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  8. Frank Jacobs. „All Hail Sealand”, The New York Times, 2012. március 20. 
  9. Prince Roy of Sealand”, The Daily Telegraph, 2012. október 11. 
  10. "Marine, &c., Broadcasting (Offences) Act 1967". The National Archives; retrieved 11 May 2011.
  11. "Initial Challenge to Sealand's Sovereignty" Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben., sealandgov.org; retrieved 11 May 2011.
  12. The Pint-Size Nation off the English Coast (angol nyelven). The Outlaw Ocean Project, 2019. augusztus 15. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
  13. a b Lawless, Jill. „'Prince Roy of Sealand' Roy Bates dead at 91”, The Press-Enterprise, 2012. október 10. (Hozzáférés ideje: 2012. október 10.) 
  14. a b Prince Roy of Sealand aka Roy Bates (passed away 9th October 2012) Obituary. Sealand News, 2012. október 10. [2013. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. Jill Lawless (AP): Roy Bates, self-proclaimed prince who turned wartime fort into 'nation' of Sealand, dead at 91. Calgary Herald, 2012. október 10. [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 15.)
  16. 'Prince of Sealand' Roy Bates dies in Essex”, BBC, 2012. október 10. (Hozzáférés ideje: 2012. október 10.) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paddy Roy Bates című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Davison, Phil "Major Roy Bates: The self-proclaimed 'Prince of Sealand'"; Independent Minds; 2012. október 12.