Pöschl Imre
| Pöschl Imre | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1871. november 25. Selmecbánya |
| Elhunyt | 1963. március 4. (91 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Ismeretes mint | gépészmérnök |
| Állampolgárság | magyar |
| Szülei | Pöschl Ede |
| Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Királyi József Műegyetem (1893) |
| Pályafutása | |
| Kutatási terület | villamos motorok fázisváltó |
| Tudományos fokozat | a műszaki tudományok doktora (1952) |
| Szakintézeti tagság | Magyar Elektrotechnikai Egyesület szakosztályi elnök (1925-) díszelnök (1961) |
| Munkahelyek | |
| Műegyetem | nyilvános rendes tanár Gyakorlati Elektrotechnika Tanszék professzora[1] |
| Ganz | próbaterem vezető (1899-) gépszerkesztési vezető |
| Más munkahelyek | Budapest Székesfőváros Elektromos Művei főmérnök[2] |
| Jelentős munkái | lásd lent |
| Jelentős tervfeladatai | villamos motorok továbbfejlesztése szinkrongenerátorok gerjesztő dinamóinak fejlesztése |
| Szakmai kitüntetések | |
| jubileumi Zipernowsky-díj (1926) | |
| Hatással voltak rá | Zipernowsky Károly Kandó Kálmán |
Selmeci Pöschl Imre (Selmecbánya, 1871. november 25. – Budapest, 1963. március 4.) gépészmérnök, műegyetemi professzor, a műszaki tudományok doktora. Pattantyús-Ábrahám Géza nagybátyja.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Édesapja Pöschl Ede (1820–1898) bányamérnök volt. Fia, Imre a Királyi József Műegyetemen 1893-ban szerezte meg oklevelét. 1893–95 között Zipernowsky Károly első tanársegédje.[3] 1896 elején, külföldi tanulmányútja befejeztével a Ganz-gyár villamossági osztályához került. Itt 1899-től a próbaterem vezetője, majd gépszerkesztési vezető. 1917-től Kandó Kálmán munkatársaként részt vett a kísérleti fázisváltós mozdony, majd ennek alapján az új, 50 periódusú vontatási rendszer kifejlesztésében.
1917-ben a budapesti Műegyetem meghívott előadója lett, 1920-ban pedig ugyanott magántanári kinevezést nyert. 1925-től nyilvános rendes tanár, az 1924-ben létrehozott Gyakorlati Elektrotechnika Tanszék vezetője lett.[4]
Sírja a Farkasréti temető 1/2 parcella 1-63 helyén található.
Jelentősebb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Egy- és többfázisú indukciós motorokról (Polytechnikai Szemle, 1907)
- Szellőzés befolyása az elektromos gépek méretezésére (Elektrotechnika, 1909)
- Zárt motorok ipari alkalmazása (Elektrotechnika, 1911)
- Elektromos gépek üzembiztonságáról (Elektrotechnika, 1913)
- Elektromos gépek üzemi viszonyairól (Elektrotechnika, 1918)
- Indukciós motorok fordulatszám változtatásáról (Elektrotechnika, 1926)
- Elektrotechnika (Kellner Józseffel, I – III., Budapest, 1922 – 26)
- A Kandó-féle fázisváltós vontatású rendszerről (Technika, 1930)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Lexikon". 2014. április 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. április 14.
- ↑ Elektotechnika 1943. január. 1.
- ↑ MEK.OSZK
- ↑ "125 éves a BME Villamos Energetika Tanszék (Berta István tanszékvezető egy. tanár előadása)" (pdf). eszk.org (Energetikai Szakkollégium). 2018. június 11. Hozzáférés: 2020. március 20.