Ozonid
| Ozonid | |
 | |
| IUPAC-név | Trioxidan-1-id-3-yl |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 12596-80-4 |
| PubChem | 11966307 |
| ChemSpider | 10140300 |
| ChEBI | 29382 |
| SMILES | [O-]O[O] |
| InChI | 1/HO3/c1-3-2/h1H/p-1 |
| InChIKey | WURFKUQACINBSI-UHFFFAOYSA-M |
| Gmelin | 25183 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | O−3 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az ozonid molekulaion, képlete O−3. Az ózon (O3) alkénhez való addíciójával keletkező gyűrűs vegyületeket is nevezik ozonidoknak.
Ionos ozonidok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szervetlen ozonidok[1] sötétvörös sók. Az anion az ózonhoz hasonlóan V alakú.
Szervetlen ozonidok keletkeznek kálium, rubídium és cézium ózonos égetésével vagy az alkálifém-hidroxid ózonos kezelésével. Ez kálium-, rubídium-, illetve cézium-ozonidot ad. Ezek nagyon érzékeny robbanóanyagok, melyek alacsony hőmérsékleten nemesgáz légkörben tárolandók. A lítium- és nátrium-ozonid különösen instabilak, és alacsony hőmérsékletű ioncserével hozhatók létre CsO3-ból kiindulva. A nátrium-ozonidot, mely NaOH-dá és NaO2-dá hajlamos bomlani, 1996-ig tiszta formában előállíthatatlannak hitték.[2] Kriptandok és metilamin segítségével viszont a NaNO2-tel azonos szerkezetű vörös nátrium-ozonid kristályok állíthatók elő.[3]
A tetrametilammónium-ozonid, mely cézium-ozonidból előállítható sómetatézissel, 348 K-ig (75 °C) stabil:
![{\displaystyle {\mathrm {CsO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}{}+{}[(\mathrm {CH} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{4}}\mathrm {N} ][\mathrm {O} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}]{}\mathrel {\longrightarrow } {}\mathrm {CsO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}{}+{}[(\mathrm {CH} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{4}}\mathrm {N} ][\mathrm {O} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}]}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/41ba22fc240583733b285bf59b4cb90766b400c5)
Alkáliföldfém-ozonidok is ismertek. Például magnézium-ozonid-komplexeket izoláltak alacsony hőmérsékletű argonmátrixban.[5]
Kovalens egyszeresen kötött struktúrák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A foszfit-ozonidok ((RO)3PO3) használhatók szingulett oxigén előállítására. Ez foszfitészter diklórmetánban való ozonizálásával állítható elő alacsony hőmérsékleten, és szingulett oxigén és foszfátészter termékekkel bomlik.[6][7]
![{\displaystyle {(\mathrm {RO} ){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}\mathrm {P} {}+{}\mathrm {O} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}{}\mathrel {\longrightarrow } {}(\mathrm {RO} ){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}\mathrm {PO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/c04532139957cf7908ed7c8cc0f70276dd9d5e2f)
![{\displaystyle {(\mathrm {RO} ){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}\mathrm {PO} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}{}\mathrel {\longrightarrow } {}(\mathrm {RO} ){\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{3}}\mathrm {PO} {}+{}{\vphantom {A}}_{\hphantom {}}^{\hphantom {1}}{\mkern {-1.5mu}}{\vphantom {A}}_{{\vphantom {2}}{\llap {\smash[{t}]{}}}}^{{\smash[{t}]{\vphantom {2}}}{\llap {1}}}\mathrm {O} {\vphantom {A}}_{\smash[{t}]{2}}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/867822cf346291c47acbbb52b0e48cb8562bd19c)
Molozonidok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A molozonidok ózon és alkének addíciójával jönnek létre. Ritkán izolálják az ozonolízis reakciólépésében. Instabilak, és gyorsan 1,2,4-trioxolánná alakulnak.[8][9] Ezek általában rossz szagú olajos folyadékok, és gyorsan karbonilvegyületekké (aldehidekké, ketonokká) és peroxidokká bomlanak víz jelenlétében.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Cotton, =F. A.; Wilkinson, G. (1988). Advanced Inorganic Chemistry (5th ed.). 462. o.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|1=(súgó)CS1 karbantartás: extra központozás (link) - ↑ Korber, N.; Jansen, M. (1996). "Ionic Ozonides of Lithium and Sodium: Circumventive Synthesis by Cation Exchange in Liquid Ammonia and Complexation by Cryptands". Chemische Berichte. 129 (7): 773–777. doi:10.1002/cber.19961290707.
- ↑ Klein, W.; Armbruster, K.; Jansen, M. (1998). "Synthesis and crystal structure determination of sodium ozonide". Chemical Communications (6): 707–708. doi:10.1039/a708570b.
- ↑ Jansen, Martin; Nuss, Hanne (2007. augusztus). "Ionic Ozonides". Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie. 633 (9): 1307–1315. doi:10.1002/zaac.200700023.
- ↑ Wang, Guanjun; Gong, Yu; Zhang, Qingqing; Zhou, Mingfei (2010). "Formation and Characterization of Magnesium Bisozonide and Carbonyl Complexes in Solid Argon". The journal of physical chemistry. 114: 10803–9.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Catherine E. Housecroft; Alan G. Sharpe (2008). "Chapter 16: The group 16 elements". Inorganic Chemistry, 3rd Edition. Pearson. 496. o. ISBN 978-0-13-175553-6.
- ↑ Wasserman HH, DeSimone RW, Chia KR, Banwell MG (2001). "Singlet Oxygen". Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis. e-EROS Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis. John Wiley & Sons. doi:10.1002/047084289X.rs035. ISBN 978-0471936237.
- ↑ Criegee, Rudolf (1975). "Mechanism of Ozonolysis". Angewandte Chemie International Edition in English. 14 (11): 745–752. doi:10.1002/anie.197507451.
- ↑ Ozonolízismechanizmus az Organic Chemistry Portalon
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ozonide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.