Oxycera pulchella
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Oxycera pulchella | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Oxycera pulchella témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Oxycera pulchella témájú kategóriát. |
Az Oxycera pulchella a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a katonalégyfélék (Stratiomyidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Az Oxycera pulchella mindenütt előfordul, és helyenként nem ritka. Feltűnő színezete ellenére sem könnyű felfedezni.
Megjelenése[szerkesztés]
Az Oxycera pulchella egy kisebb termetű katonalégyfaj, testhossza 8-9 milliméter. Feje csaknem gömb alakú, nagy szemekkel és rövid csápokkal. Potroha lapított, korong alakú, körülbelül olyan hosszú, mint a tor, de lényegesen szélesebb. Teste fekete színű, gyengén szőrös és erősen fénylő. A potrohon citromsárga foltok vannak: a 3. és 4. szelvényen nagy, ferdén álló oldalfoltok, a potroh csúcsán pedig egy előreirányuló, háromszögletű folt. A tor ugyancsak sárgán foltos. A sárga pajzsocskán két hosszú, fekete hegyű tüske látható.
Életmódja[szerkesztés]
Az Oxycera pulchella iszapos, növényekkel dúsan benőtt tócsák és forráskifolyók lakója. A lárvák vízben fejlődnek, mohákon, növénymaradványokon élnek, a kifejlett legyek a parti növényzetben tartózkodnak.
Repülési ideje júniustól augusztus végéig tart.
Rokon fajok[szerkesztés]
Az Oxycera nembe számos faj tartozik. Mindegyik fajnak, a sárga rajzolat más elrendeződésű.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
