Orosz női kézilabda-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orosz Oroszország
Orosz Kézilabda-szövetség
Adatok
Szövetség neve Szojuza Handbolisztov Rosszija
Konföderáció EHF (Európa)
HonlapHivatalos honlap

Szövetségi kapitányspanyol Ambros Martín
Csapatkapitány Anna Szeny

Legtöbb válogatottság Ljudmila Posztnova (212)
Legtöbb válogatott gól Ljudmila Posztnova (722)
Csapatmezek
Kit left arm whiteshoulders.png
Csapatszínek
Csapatszínek
Kit right arm whiteshoulders.png
Csapatszínek
Csapatszínek
Hazai
Csapatszínek
Csapatszínek
Csapatszínek
Csapatszínek
Idegenbeli
Nemzetközi szereplések
Világbajnokság
Részvételek12 (2017-ig) (Először: 1993)
Legjobb eredmény1. hely: 2001, 2005, 2007, 2009
Európa-bajnokság
Részvételek13 (2018-ig) (Először: 1994)
Legjobb eredmény2. hely: 2006, 2018
Nyári olimpiai játékok
Részvételek3 (Először: 2008)
Legjobb eredmény1. hely: 2016

Az infobox utoljára frissítve: 2019. december 15.

Az orosz női kézilabda-válogatott Oroszország nemzeti csapata, amelyet a Orosz Kézilabda-szövetség irányít. 2001-ben, és 2005–2009 között egymás után háromszor világbajnok, valamint a 2016-os nyári olimpián aranyérmet szerzett. Európa-bajnokságon az eddig legjobb eredménye a 2006-ban és 2018-ban nyert ezüstérem.

A válogatott története[szerkesztés]

1993–1999: Instabilitás, az átalakulás évei[szerkesztés]

Az önálló orosz válogatott először 1993-ban, a Szovjetunió felbomlását követően jött létre és lépett pályára. Az 1992-es olimpián Egyesített Csapat néven bronzérmes lett a válogatott, majd az ezt követő nyolc évben nem tudta kiharcolni az ötkarikás játékokon való részvételt.[1]

Ebben az időszakban négy szövetségi kapitány irányította a csapatot, az egyetlen kiemelkedőnek mondható eredményt pedig az 1997-es világbajnokság negyedik helye jelentette. Az 1998-as Európa-bajnokságon csak kilencedik, míg az 1999-es világbajnokságon a tizenkettedik helyen zárt az orosz válogatott.[1]

1999–2009: Az aranykor[szerkesztés]

1999 végén Jevgenyij Trefilov vette át a nemzeti csapat irányítását és fiatalításba kezdett a válogatottnál, aminek első eredménye a 2000-es Európa-bajnokságon elért harmadik helyezés volt.[1]

A következő évi világbajnokságon a veterán Szvetlana Bogdanova mellett többnyire a fiatal tehetségekre építő orosz válogatott a tornán mind a kilenc mérkőzését megnyerve egészen a döntőig jutott, ott pedig a norvégokat győzte le 30–25 arányban.[2]

A sikerek mellett voltak a csapatnak gyengébb eredményei is, a 2002-es Európa-bajnokságon elért negyedik helyezést követően a következő évi világbajnokságon csak hetedik lett az együttes, így pedig nem sikerült kiharcolni az olimpiai kvalifikációt. A 2004-es Európa-bajnokságon negyedik lett a csapat, a bronzmérkőzésen a házigazda magyar válogatottól kapott ki 29–25 arányban. Ezek után kisebb meglepetésre a 2005-ben hazai pályán rendezett világbajnokságon újabb aranyérmet szerzett Trefilov együttese.[3]

A 2006-os Európa-bajnokságon Oroszország a döntőben veszített Norvégia ellen 27–24 arányban, hiába nyújtott kiemelkedő teljesítményt a mérkőzés során az All Star-csapatba is beválasztott Inna Szuszlina. Egy évvel később, a Franciaországban rendezett világbajnokságon újból a norvégokkal találkozott az orosz csapat, azonban ezúttal 29–24 arányban győzött, harmadik világbajnoki címét is megszerezve. Polina Vjahireva az All Star csapatba is bekerült a tornán nyújtott teljesítménye által, míg Szuszlina ez alkalommal is kimagaslóan védett a döntőben.[4] Egy évvel később, a pekingi olimpia döntőjében újra ez a két csapat találkozott, és ezúttal a norvégok győztek 34–27 arányban.

Az ötkarikás játékokat követően több meghatározó klasszis, így Anna Karejeva, Okszana Romenszkaja és Natalja Sipilova is visszavonult a kézilabdázástól,[5][6] ráadásul a 2008-as Európa-bajnokságot megelőzően több sérült játékos is hiányzott a csapatból, amely kilenc tornaújonccal vágott neki a kontinenstornának, ahol a harmadik helyen végeztek.[7]

A 2009-es világbajnokságon a csapat megszerezte negyedik aranyérmét is, miután az elődöntőben a norvégokat, a döntőben pedig Franciaországot győzték le (25–22).

2009–2013: Trefilov távozása után[szerkesztés]

A 2009-es világbajnokságot követően az orosz válogatott több világversenyen is csalódást keltő eredményeket ért el. A 2010-es Európa-bajnokságon hetedik, a 2011-es világbajnokságon hatodik lett, a 2012-es olimpián pedig a negyeddöntőben búcsúzott, míg a 2013-as világbajnokságra nem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak.[8]

2013–19: Trefilov visszatérése, az első olimpiai aranyérem[szerkesztés]

2013. szeptember 16-án újból Jevgenyij Trefilovot nevezték ki szövetségi kapitánynak.[9] Ugyan a 2014-es Európa-bajnokságon története legrosszabb eredményét elérve csak 14. lett a csapat, sikerült kijutniuk a 2015-ös világbajnokságra, miután a selejtezőben összesítésben jobbnak bizonyultak a németeknél. A vb-t az ötödik helyen zárták.[10]

Oroszország harmadik alkalommal kvalifikált az olimpiára, a 2016. március 18–20-án Asztrahánban rendezett kvalifikációs tornán keresztül. Az ötkarikás játékokon a csoportkörben minden ellenfelét legyőzte a csapat. A negyeddöntőben Angola volt az ellenfél, majd Norvégiát egy hosszabbításba torkolló elődöntőben győzte le az együttes. A döntőben Franciaország volt az ellenfél, Oroszország 22–19 arányban győzött és megszerezte története első olimpiai aranyérmét.[11][12]

A 2018-as Európa-bajnokságon Trefilov utoljára irányította a válogatottat, amely 2006 után először jutott be a kontinensbajnokság döntőjébe, ahol a házigazda Franciaországtól kapott ki 24–21-re.[13]

2019–: Ambros Martín érkezése, új éra kezdete[szerkesztés]

2019 augusztusában a spanyol Ambros Martín lett az új szövetségi kapitány, Trefilov pedig az Orosz Kézilabda Szövetség alelnökeként folytatta.[14] Oroszország harmadik lett a 2019-es világbajnokságon.

Részvételei a különböző világversenyeken[szerkesztés]

Nyári olimpiai játékok[szerkesztés]

Világbajnokság[szerkesztés]

Európa-bajnokság[szerkesztés]

A 2019-es világbajnokságra nevezett keret[szerkesztés]

Kapusok
Balszélsők
Jobbszélsők
Beállók

Balátlövők
Irányítók
Jobbátlövők

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Из того, что было (orosz nyelven). Sports.ru, 2000. december 18. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  2. Georgy Kudinov: Русские женщины умеют делать подарки (orosz nyelven). Sport-Express, 2001. december 18. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  3. Русский хоровод. Sport-Express, 2005. december 19. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  4. Natalya Kuzina: Какие же золотые у них руки!. Sovyetsky Sport, 2007. december 17. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  5. Vladimir Mozhatsev. „2008-09-04”, Sport-Express, 2008. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 21.) 
  6. Гандбол: Шипилова завершает карьеру. Sportbox.ru, 2008. szeptember 14. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
  7. Vladimir Mozhaytsev: В Македонии родилась новая сборная России (orosz nyelven). Sport-Express, 2008. december 15. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  8. Чемпионат мира впервые пройдёт без нас. Handball Federation of Russia. [2013. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  9. Anastasia Bogdanova: Король Треф (orosz nyelven). Gazeta.ru, 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  10. Borislav Golovin: Российские гандболистки попали в пятерку (orosz nyelven). Gazeta.ru, 2015. december 20. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
  11. Mikhail Chesalin: Ругай их, ругай! Как Россия вышла в финал Олимпиады. Championat.com, 2016. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
  12. Российские гандболистки завоевали золото Олимпийских игр в Рио-де-Жанейро (orosz nyelven). Championat.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
  13. Hárommal győzött és kontinensbajnok lett a francia válogatott!. Nemzeti Sport Online, 2018. december 16. (Hozzáférés: 2018. december 17.)
  14. “I'm not leaving handball”: Russian coach legend Trefilov moves up to federation vice-president role

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap