Orosz női kézilabda-válogatott
 Oroszország | |||||
| Orosz Kézilabda-szövetség | |||||
| Adatok | |||||
| Szövetség neve | Szojuza Handbolisztov Rosszija | ||||
| Konföderáció | EHF (Európa) | ||||
| Honlap | Hivatalos honlap | ||||
| Szövetségi kapitány |  Ambros Martín | ||||
| Csapatkapitány | Anna Szeny | ||||
| Legtöbb válogatottság | Ljudmila Posztnova (212) | ||||
| Legtöbb válogatott gól | Ljudmila Posztnova (722) | ||||
| Csapatmezek | |||||
| |||||
| Nemzetközi szereplések | |||||
| Világbajnokság | |||||
| |||||
| Európa-bajnokság | |||||
| |||||
| Nyári olimpiai játékok | |||||
| |||||
| Az infobox utoljára frissítve: 2019. december 15. | |||||
Az orosz női kézilabda-válogatott Oroszország nemzeti csapata, amelyet a Orosz Kézilabda-szövetség irányít. 2001-ben, és 2005–2009 között egymás után háromszor világbajnok, valamint a 2016-os nyári olimpián aranyérmet szerzett. Európa-bajnokságon az eddig legjobb eredménye a 2006-ban és 2018-ban nyert ezüstérem.
A válogatott története[szerkesztés]
1993–1999: Instabilitás, az átalakulás évei[szerkesztés]
Az önálló orosz válogatott először 1993-ban, a Szovjetunió felbomlását követően jött létre és lépett pályára. Az 1992-es olimpián Egyesített Csapat néven bronzérmes lett a válogatott, majd az ezt követő nyolc évben nem tudta kiharcolni az ötkarikás játékokon való részvételt.[1]
Ebben az időszakban négy szövetségi kapitány irányította a csapatot, az egyetlen kiemelkedőnek mondható eredményt pedig az 1997-es világbajnokság negyedik helye jelentette. Az 1998-as Európa-bajnokságon csak kilencedik, míg az 1999-es világbajnokságon a tizenkettedik helyen zárt az orosz válogatott.[1]
1999–2009: Az aranykor[szerkesztés]
1999 végén Jevgenyij Trefilov vette át a nemzeti csapat irányítását és fiatalításba kezdett a válogatottnál, aminek első eredménye a 2000-es Európa-bajnokságon elért harmadik helyezés volt.[1]
A következő évi világbajnokságon a veterán Szvetlana Bogdanova mellett többnyire a fiatal tehetségekre építő orosz válogatott a tornán mind a kilenc mérkőzését megnyerve egészen a döntőig jutott, ott pedig a norvégokat győzte le 30–25 arányban.[2]
A sikerek mellett voltak a csapatnak gyengébb eredményei is, a 2002-es Európa-bajnokságon elért negyedik helyezést követően a következő évi világbajnokságon csak hetedik lett az együttes, így pedig nem sikerült kiharcolni az olimpiai kvalifikációt. A 2004-es Európa-bajnokságon negyedik lett a csapat, a bronzmérkőzésen a házigazda magyar válogatottól kapott ki 29–25 arányban. Ezek után kisebb meglepetésre a 2005-ben hazai pályán rendezett világbajnokságon újabb aranyérmet szerzett Trefilov együttese.[3]
A 2006-os Európa-bajnokságon Oroszország a döntőben veszített Norvégia ellen 27–24 arányban, hiába nyújtott kiemelkedő teljesítményt a mérkőzés során az All Star-csapatba is beválasztott Inna Szuszlina. Egy évvel később, a Franciaországban rendezett világbajnokságon újból a norvégokkal találkozott az orosz csapat, azonban ezúttal 29–24 arányban győzött, harmadik világbajnoki címét is megszerezve. Polina Vjahireva az All Star csapatba is bekerült a tornán nyújtott teljesítménye által, míg Szuszlina ez alkalommal is kimagaslóan védett a döntőben.[4] Egy évvel később, a pekingi olimpia döntőjében újra ez a két csapat találkozott, és ezúttal a norvégok győztek 34–27 arányban.
Az ötkarikás játékokat követően több meghatározó klasszis, így Anna Karejeva, Okszana Romenszkaja és Natalja Sipilova is visszavonult a kézilabdázástól,[5][6] ráadásul a 2008-as Európa-bajnokságot megelőzően több sérült játékos is hiányzott a csapatból, amely kilenc tornaújonccal vágott neki a kontinenstornának, ahol a harmadik helyen végeztek.[7]
A 2009-es világbajnokságon a csapat megszerezte negyedik aranyérmét is, miután az elődöntőben a norvégokat, a döntőben pedig Franciaországot győzték le (25–22).
2009–2013: Trefilov távozása után[szerkesztés]
A 2009-es világbajnokságot követően az orosz válogatott több világversenyen is csalódást keltő eredményeket ért el. A 2010-es Európa-bajnokságon hetedik, a 2011-es világbajnokságon hatodik lett, a 2012-es olimpián pedig a negyeddöntőben búcsúzott, míg a 2013-as világbajnokságra nem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak.[8]
2013–19: Trefilov visszatérése, az első olimpiai aranyérem[szerkesztés]
2013. szeptember 16-án újból Jevgenyij Trefilovot nevezték ki szövetségi kapitánynak.[9] Ugyan a 2014-es Európa-bajnokságon története legrosszabb eredményét elérve csak 14. lett a csapat, sikerült kijutniuk a 2015-ös világbajnokságra, miután a selejtezőben összesítésben jobbnak bizonyultak a németeknél. A vb-t az ötödik helyen zárták.[10]
Oroszország harmadik alkalommal kvalifikált az olimpiára, a 2016. március 18–20-án Asztrahánban rendezett kvalifikációs tornán keresztül. Az ötkarikás játékokon a csoportkörben minden ellenfelét legyőzte a csapat. A negyeddöntőben Angola volt az ellenfél, majd Norvégiát egy hosszabbításba torkolló elődöntőben győzte le az együttes. A döntőben Franciaország volt az ellenfél, Oroszország 22–19 arányban győzött és megszerezte története első olimpiai aranyérmét.[11][12]
A 2018-as Európa-bajnokságon Trefilov utoljára irányította a válogatottat, amely 2006 után először jutott be a kontinensbajnokság döntőjébe, ahol a házigazda Franciaországtól kapott ki 24–21-re.[13]
2019–: Ambros Martín érkezése, új éra kezdete[szerkesztés]
2019 augusztusában a spanyol Ambros Martín lett az új szövetségi kapitány, Trefilov pedig az Orosz Kézilabda Szövetség alelnökeként folytatta.[14] Oroszország harmadik lett a 2019-es világbajnokságon.
Részvételei a különböző világversenyeken[szerkesztés]
Nyári olimpiai játékok[szerkesztés]
Világbajnokság[szerkesztés]
Európa-bajnokság[szerkesztés]
A 2019-es világbajnokságra nevezett keret[szerkesztés]
|
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Из того, что было (orosz nyelven). Sports.ru, 2000. december 18. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Georgy Kudinov: Русские женщины умеют делать подарки (orosz nyelven). Sport-Express, 2001. december 18. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Русский хоровод. Sport-Express, 2005. december 19. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Natalya Kuzina: Какие же золотые у них руки!. Sovyetsky Sport, 2007. december 17. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Vladimir Mozhatsev. „2008-09-04”, Sport-Express, 2008. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 21.)
- ↑ Гандбол: Шипилова завершает карьеру. Sportbox.ru, 2008. szeptember 14. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
- ↑ Vladimir Mozhaytsev: В Македонии родилась новая сборная России (orosz nyelven). Sport-Express, 2008. december 15. [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Чемпионат мира впервые пройдёт без нас. Handball Federation of Russia. [2013. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Anastasia Bogdanova: Король Треф (orosz nyelven). Gazeta.ru, 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Borislav Golovin: Российские гандболистки попали в пятерку (orosz nyelven). Gazeta.ru, 2015. december 20. (Hozzáférés: 2016. augusztus 19.)
- ↑ Mikhail Chesalin: Ругай их, ругай! Как Россия вышла в финал Олимпиады. Championat.com, 2016. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
- ↑ Российские гандболистки завоевали золото Олимпийских игр в Рио-де-Жанейро (orosz nyelven). Championat.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 21.)
- ↑ Hárommal győzött és kontinensbajnok lett a francia válogatott!. Nemzeti Sport Online, 2018. december 16. (Hozzáférés: 2018. december 17.)
- ↑ “I'm not leaving handball”: Russian coach legend Trefilov moves up to federation vice-president role
