Olomouc villamosvonal-hálózata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Olomouc villamos-hálózata
Villamos a főpályaudvarnál
Villamos a főpályaudvarnál
Olomouc-tramvaje.svg
Adatok
Ország Csehország
Működés kezdete
lóvasútként 1845.
villamosként 1899. április 1.
Hálózat hossza15 km
Vonalak száma 7
Megállók száma32 db
Járművek száma 67
Nyomtávolság 1435 mm
Üzemeltetés
Üzemeltető Dopravní podnik města Olomouce (DPMO)
Az Olomouc villamos-hálózata weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Olomouc villamos-hálózata témájú médiaállományokat.

Olomouc villamoshálózatának teljes hossza 15 km, amely 7 vonalból áll. A 67 darab jármű összesen 32 megállót szolgál ki.

Története[szerkesztés]

A villamoshálózat kiépítése (lengyelül)

A város vasútállomása viszonylag messze található a központtól, ezért 1845-ben indítottak omnibuszokat a két hely között. 1899. április 1-jén átadták az első villamosvonalat a pályaudvartól a belvárosi fő utcán keresztül a nyugati városhatárig, illetve egy leágazással a Nová Ulica felé. A vonal építtetője és üzemeltetője a bécsi Császári és Királyi Osztrák Államvasutak volt. Az első bővítés 1914-ben történt, ekkor a temetőig hosszabbították a vonalat, majd 1933-ban a katonai repülőtér, 1934-ben pedig a Nová Ulicában található kórház kapott villamoskapcsolatot. A hálózat hossza ekkor valamivel több, mint 7 km volt. 1936-ban megszűnt a főpályaudvar előtti körforduló, helyette visszafordító vágányokat építettek. 1940-re az éves utasforgalom már meghaladta a 7,5 millió utast is, ennek köszönhetően is átépítették két vágányosra a teljes vonalat. 1947-ben kelet felé is terjeszkedett a villamos, Hodolany és Bělidla városrészeket kapcsolták össze a belvárossal. A második világháború után államosították a villamosokat is, majd 1953-tól a Dopravní podnik města Olomouce (DPMO) vette át az üzemeltetést. A következő évtizedben további bővítéseket végeztek, ugyanakkor néhány kihasználatlan részt felszámoltak. 1958-ban megépült a Fibichova végállomás a vasútállomástól délre. A következő nagy fejlesztésre 1997-ig kellett várni, ekkor épült meg a főpályaudvar és Envelopa közötti szakasz, mely a belvárost dél felől közelíti meg, ezzel kialakítva a hálózat mai formáját.

Vonalak[szerkesztés]

Járat Útvonal
1 Fibichova–Hlavní nádraží–Envelopa–Okresní soud–Nová Ulice
2 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Neředín, krematorium
3 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Trnkova
4 Pavlovičky–Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Nová Ulice
5 Fibichova–Hlavní nádraží–Envelopa–Trnkova
6 Fibichova–Hlavní nádraží–U Dómu–Okresní soud–Nová Ulice
7 Fibichova–Hlavní nádraží–Okresní soud–Neředín, krematorium
X Nosztalgiajárat

Járműpark[szerkesztés]

Kép Típus Altípusok Darab
(2016. 12. 31.)
Tatra T3R.P Tatra T3 Tatra T3, Tatra T3SUCS, Tatra T3R.P 28
Škoda 03T Škoda 03T Škoda 03T 4
Inekon 01 Trio Inekon 01 Trio Inekon 01 Trio 3
VarioLF VarioLF VarioLF.E, VarioLFR.E, VarioLFR.S 18
VarioLF plus/o VarioLF plus/o VarioLF plus/o 14
Nosztalgiavillamos Studénka Studénka 1
Nosztalgiavillamos Ringhoffer Ringhoffer 1

Egy 1930-as Ringhoffer-motorkocsi és egy 1951-es pótkocsi (gyártó: Královopolská strojírna, Brno) képezi a nosztalgiaüzem részét. Egy 1914-ben gyártott Studénka motorkocsival is rendelkeznek, ám az a brnói Műszaki Múzeumban van kiállítva.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tramvajová doprava v Olomouci című cseh Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Gerhard Bauer: Strassenbahnen in der Tschechischen und Slowakischen Republik. Von der Pferdebahn zum Tatrawagen. Die Geschichte der Strassenbahnbetriebe in Wort und Bild. Verlag für Verkehrsliteratur Bauer, Dresden 1995, ISBN 3-9804303-0-8.

További információk[szerkesztés]