Olasz koncér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Olasz koncér
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Sarmarutilus
Bianco & Ketmaier, 2014
Faj: S. rubilio
Tudományos név
Sarmarutilus rubilio
(Bonaparte, 1837)
Szinonimák
Szinonimák
  • Leuciscus fucini Bonaparte, 1838
  • Leuciscus lascha Costa, 1838
  • Leuciscus rubella Bonaparte, 1837
  • Leuciscus rubilio Bonaparte, 1837
  • Leuciscus sardella Valenciennes, 1844
  • Leuciscus trasimenicus Bonaparte, 1837
  • Leucos henlei Bonaparte, 1846
  • Rutilus italicus Calderoni, 1981
  • Rutilus rubilio (Bonaparte, 1837)
  • Rutilus rubilio rubilio (Bonaparte, 1837)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Olasz koncér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz koncér témájú kategóriát.

Az olasz koncér (Sarmarutilus rubilio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Manapság nemének az egyetlen faja, korábban a Rutilus halnembe volt besorolva.

Előfordulása[szerkesztés]

Az olasz koncér Olaszország tavaiban és folyóiban található meg.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal háta magas, teste csak kevéssé nyújtott, hasonlít a bodorkához, magas és keskeny hát- és farok alatti úszókkal. Szájnyílása keskeny, csaknem vízszintes. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 38-45 az oldalvonal mentén, mely az oldalain a testmagasság alsó harmadáig süllyed. Mellúszói 17-18, hátúszói 12-14, a farok alatti úszója 11-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, vaskosak (5-5). Sötét háta a zöldestől a barnásig, csillogó, oldalai világosabbak, ezüstszínűek, a pikkelysorok mentén húzódó keskeny, szürke sávokkal. Hasoldala a fehérestől a sárgásig változik. Hátúszója sötét, a hasúszók, valamint a farok alatti és a farokúszó pirosasak. Szemei sárgásak-téglavörösek. Testhossza 15 centiméter, legfeljebb 18 centiméter.

Életmódja[szerkesztés]

Az állat életmódja hasonló a hazai bodorkához, amelyet Olaszországban, Dalmáciában, Nyugat-Görögországban helyettesít a számára alkalmas vizekben. Tápláléka férgek, apró rákok, rovarlárvák, vízbe hullott rovarok, vízinövények. Legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Április-májusban ívik. Ikráit a sekély parti vízben, a sűrű vízinövényzet közé rakja le, amelyek ott a kikelésig megtapadnak.

Források[szerkesztés]