Nyercsinszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyercsinszk (Нерчинск)
UB Maastricht - Ides 1710 - p 57.jpg
Nyercsinszk címere
Nyercsinszk címere
Nyercsinszk zászlaja
Nyercsinszk zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Bajkálontúli határterület
Alapítás éve 1653
Irányítószám 673400, 673402, 673403
Körzethívószám 30242
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Nyercsinszk (Oroszország)
Nyercsinszk
Nyercsinszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 51° 59′, k. h. 116° 35′Koordináták: é. sz. 51° 59′, k. h. 116° 35′
Nyercsinszk (Bajkálontúli határterület)
Nyercsinszk
Nyercsinszk
Pozíció a Bajkálontúli határterület térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyercsinszk témájú médiaállományokat.

Nyercsinszk (oroszul: Нерчинск) kisváros Kelet-Szibériában, Oroszország Bajkálontúli határterületén; az azonos nevű járás központja. Egykori erődjében írták alá 1689-ben Oroszország és Kína első szerződését, amely nagyjából kijelölte a két hatalom közötti határokat.

Lakossága: 14 200 fő (2008); 14 959 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Fekvése[szerkesztés]

A Borscsovocsnij-hegység előhegyeiben, a Silkába ömlő Nyercsa-folyó bal partján, a torkolattól 7 km-re fekszik. Távolsága a határterület székhelyétől, Csita városától 305 km, a Transzszibériai vasútvonal Priiszkovaja nevű állomásától mintegy 15 km.

Történeti áttekintés[szerkesztés]

A szibériai orosz terjeszkedés részeként az Amur vidékén az 1640-es években jelent meg az első kozák csapat. Nyercsinszk első erődjét is kozákok alapították 1653-ban a Silka jobb partján, a Nyercsa-folyó torkolatával szemben. Négy évvel később Jenyiszejszkből érkezett kozákok az erődöt új helyen, a Nyercsa egyik szigetén építették fel. 1689-ben itt jött létre a nyercsinszki (nyibuchui, níbùchǔ-i) szerződés, mely a mandzsu-kínai Csing-dinasztia és a cári Oroszország között meghúzta a határokat, az oroszokat a meghódított területek egy részének feladására kényszerítette és ezzel 170 évre megakasztotta előnyomulásukat az Amur vidékén.

Nyercsinszk előretolt orosz erőd és rövid ideig a Kínával folytatott árucsere központja lett, de a 18. század közepére új kereskedelmi útvonalak alakultak ki, melyek a várost elkerülték. A település jelentősége újból megnövekedett, miután a Silka és az Arguny folyók közötti területeken ezüst-, ólom- és ónércet találtak. Később, a 19. században gazdag aranylelőhelyeket fedeztek fel. A kitermelést egyre inkább száműzöttekkel, kényszermunkára ítélt fegyencekkel végeztették, a térségben számos munkatábort alakítottak ki.[2]

A dekabrista felkelők közül néhányan Nyercsinszkben töltötték száműzetésüket vagy azt követő éveiket. Előzőleg, 1812-ben a várost a gyakori árvizek miatt egy magasabban fekvő völgybe telepítették át. Néhány helyi kereskedőcsalád komoly hírnévre tett szert, a 19. század második felének legnagyobb vállalkozása a Butyin-fivérek kereskedőháza volt. Cégük többek között vasgyárat és mintegy 50 aranykitermelő telepet birtokolt, a városban iskolát, nyomdát alapítottak, saját palotát és díszparkot építtettek, értékes magánkönyvtáruk volt. Egy idő után azonban a felvett hiteleket nem tudták visszafizetni, és vállalkozásuk 1892-ben megszűnt.

1884-ben a városban múzeum létesült, ez volt a Bajkálon túli térség első nyilvános múzeuma, akkor főként természettudományos és néprajzi gyűjteményei voltak.[3]

A mai város[szerkesztés]

Nyercsinszk komolyabb iparral nem rendelkezik. Az élelmiszeripari üzemek a település és környéke ellátását segítik elő. Korábban jelentős iparvállalat volt az 1953-ban alapított mezőgazdasági gépgyár, melyben a termelést 1998-ban leállították, majd 2003-ban maga a gyár is megszűnt.[4]

A településen két középiskola és egy mezőgazdasági technikum működik. Legismertebb kulturális létesítménye az 1884-ben alapított helytörténeti múzeum.

A város melletti katonai repülőtér működését az 1990-es években beszüntették.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • M. D. Butyin palotája. Az aranybányászatban meggazdagott Butyin-fivérek építtették az 1860-as években. A felújított épület 2005 óta a helytörténeti múzeumnak ad otthont.
  • Kereskedőudvar (gostyinij dvor), épült 1840-ben. Szibériában alig néhány hasonló, kereskedelmi célú téglaépület maradt fenn.
  • A Dauria Szálló a 19. század közepén épült; útban Szahalin felé itt szállt meg rövid időre Csehov.
  • A Silka jobb partján, Kalinyino (Monasztirszkoje) nevű faluban, a mai várostól 8 km-re áll az Istenanya elszenderedése- (Uszpenyija Bogorogyici-) templom romos épülete. Tizenegy évvel az első erőd létesítése után, 1664-ben itt alapították a Bajkáltól keletre fekvő térség első ortodox kolostorát. Kőtemplomát 1706-ban kezdték építeni és 1712-ben szentelték fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
  2. Nyercsinszk városa nem azonos Nyercsinszkij Zavod (magyarul: nyercsinszki gyár, vagy -gyártelep) településsel. Utóbbi Nyercsinszktől néhány száz km-re, az Arguny-folyótól 25 km-re fekszik és a környékén kialakított számos bánya, gyár, illetve a melléjük telepített munkatáborok központja is volt. Ez a névazonosság néhány leírásban félreértést okozhat.
  3. Nyercsinszk helytörténeti múzeuma (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  4. Nyercsinszkptyicemas (orosz nyelven). A Bajkálontúli terület enciklopédiája. (Hozzáférés: 2009. május 12.)

Források[szerkesztés]

  • Nyercsinszk (orosz nyelven). A Bajkálontúli terület enciklopédiája. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  • Nyercsinszk (orosz nyelven). Moj Gorod enciklopédia. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  • Nyercsinszk (17. század) (orosz nyelven). fortification.ru portál. (Hozzáférés: 2009. május 12.)
  • Ju. T. Silov: Nyercsinszk-csokor (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 12.)

További információk[szerkesztés]