Novokuznyeckaja metróállomás
| Novokuznyeckaja metróállomás | |
 | |
| Ország | Oroszország |
| Hely | Zamoskvorechye District |
| Állomáskód |
|
| Műemlékvédelmi besorolás | orosz regionális kulturális örökségi helyszín |
| Megnyitás | 1943. november 20. |
| Építész(ek) |
|
| Felhasználási terület |
|
| Legnagyobb mélység | 37,5 m |
| Peronnal rendelkező vágányok száma | 2 |
| Része ennek | moszkvai metró |
| Szomszédos állomások |
|
| Vasútvonalak | |
| Átszállási lehetőségek | Tretyjakovszkaja |
| Elhelyezkedése | |
 Novokuznyeckaja metróállomás
Pozíció Moszkva térképén
| |
 é. sz. 55° 44′ 28″, k. h. 37° 37′ 46″Koordináták: é. sz. 55° 44′ 28″, k. h. 37° 37′ 46″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Novokuznyeckaja metróállomás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A moszkvai metró Novokuznyeckaja állomása a 2-es számú, zöld színnel jelzett, Zamoszkvoreckaja nevű vonalon helyezkedik el a Zamoszkvorecsje kerületben, a főváros Központi közigazgatási körzetében. Nevét a közeli Novokuznyeckaja ulica utcáról kapta. Szomszédos állomásai ezen a vonalon a Tyeatralnaja és a Paveleckaja. Az állomáson átszállási lehetőség nyílik a Tretyjakovszkaja metróállomás mindkét csarnokába, amelyekben a peronon belül lehet átszállni a 6-os számú, narancs színnel jelzett Kaluzsszko-Rizsszkaja és a 8-as számú, sárga színnel jelzett Kalinyinszkaja vonalak között.
Az állomást 1943. november 20-án nyitották meg, a moszkvai metró építkezésének harmadik ütemében. A mélyfekvésű, három csöves, pilonos kiképzésű állomás tervezői Ivan Georgijevics Taranov és Nagyezsda Alekszandrovna Bikova voltak. A gazdag belső díszítésű állomás műemléki védettséget kapott. A központi csarnokon domborműves fríz fut körbe katonai hősök ábrázolásával.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Útitárs - Moszkva 39. o.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Новокузнецкая (станция метро) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Útitárs - Moszkva: Christopher Rice – Melanie Rice: Moszkva. Budapest: Panemex. 2008. ISBN 978-963-9825-02-4