Ugrás a tartalomhoz

Nikolits Árpád

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikolits Árpád
Született1937. június 14.[1]
Bukarest[1]
Elhunyt2020. június 17.[1] (83 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Nikolits Árpád (Bukarest, 1937. június 14.Budapest, 2020. június 17.) romániai magyar elbeszélő, drámaíró.

Életútja

[szerkesztés]

A nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceumban érettségizett (1954), alkalmi munkás (1954–60), nyomdász (1960-tól), 1973-tól a nagyváradi Pedagógiai Főiskola nyomdájának vezetője. 1983-tól nyugdíjas, 1988-ban áttelepült Magyarországra, ahol 1989-től a Dátum című lap szerkesztője, majd 1990-től szabadfoglalkozású író.

Írói pályáját Nagyváradon mint színpadi szerző kezdte; a Fáklya, Igaz Szó, A Hét, Korunk, Bihari Napló közli írásait.

Fájó fény című novelláskötete az élet kis epizódjait, a külvárosi valóság s a munkásközeg jellegzetes alakjait villantja fel drámai és humoros helyzetekben, jól megragadott jellemrajzokat és lírai érzékenységű korleírásokat nyújtva.

Igazolások a mennybemenetelhez című kisregényének főhőse, a betegség folytán mozdulatlanságra ítélt tudományos kutató a lét határán újraéli elfeledett múltját; az író képet ad egy halállal küszködő „antihős” számvetéséről. Az általa összeállított

Gyakorlótér (Budapest, 1989) című versantológia „Üzenet a Holnap városából” alcímmel hét nagyváradi költő – Fábián Sándor, Gittai István, Máté Imre, Pataki István, Sall László, Szűcs László és Zudor János – költészetét mutatja be.

Munkái

[szerkesztés]
  • Akik úgy is merik vállalni az életet (egyfelvonásos színmű, 1979)
  • Kiskutya, nagykutya... (színmű, 1980)
  • Fájó fény (novellák, Temesvár, 1981)
  • Igazolások a mennybemenetelhez (kisregény, Temesvár, 1985)
  • Üres házak mind városra mentek... (szocioriport, Budapest, 1989)
  • Avartüzek (regény, Budapest-Kolozsvár, 1992)
  • Érintővonalak mentén; KecsmetionPress, Budapest, 1993
  • Két mondat között. Szétszórt lapok; KecsmetionPress, Budapest, 1993
  • A Styx innenső partjáról. Naplólevelek 1994. augusztus-1995. május; KecsmetionPress, Budapest, 1995
  • A francia batár; Windsor, Budapest, 1996
  • A menekülés ösvényein. Szimultánjáték; KecsmetionPress, Budapest, 1997
  • Igazolások a mennybemenetelhez; Háttér, Budapest, 1998
  • Időjáték a szigeten. B(ud)irodalmi kötetlen fecsegések; KecsmetionPress, Budapest, 1999
  • Embermesék állatoknak. Csak felnőtt olvasóknak. A tanmeséket kiötlé Nikolits Árpád, az állatokat megszínezé Ferenczy Béla; Háttér, Budapest, 2000
  • Útkereszteződések. Hazárdjáték; KecsmetionPress, Budapest, 2000
  • Európa megtelt; KecsmetionPress, Budapest, 2001
  • A férfi és a magányos szék esete. Apokrif levelek képzelt kedveseimhez; KecsmetionPress, Budapest, 2003
  • Hajnali vetítés. Befejezetlen kézirat; KecsmetionPress, Budapest, 2003
  • Hétköznapi ugatás; KecsmetionPress, Budapest, 2005
  • Szárnyvonalak utasai; KecsmetionPress, Budapest, 2005
  • Szeptember Kisasszony inkognitója. Szerelmes bedekker; KecsmetionPress, Budapest, 2005
  • Kozmikus csendből... 1-2.; KecsmetionPress, Budapest, 2006
    • 1. Önirónia palástjában / A vulkán sem kérdezi, hogy akarjuk-e, hogy kitörjön...
    • 2. Megőrzött vallomások a Holnap városából
  • Kozmikus csendből... Visszajátszás a Hörpintőtől a Csillagközi Kávéházig. Rekviem kutyáimért és magamért. Elöl is könyv, hátul is könyv; KecsmetionPress, Budapest, 2011

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Elhunyt Nikolits Árpád író. Erdély Online, 2020. június 18. [2022. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 4.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Marosi Péter: Fájó fény. Utunk 1982/8.
  • Varga Gábor: Számvetés – a nagy kemence ajtajából. Igaz Szó, 1986/1.
  • Rózsa Mária: Keserű számvetés a könyv ünnepén. Romániai Magyar Szó, 1990. július 27.