Nicaragua-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicaragua-tó
Ometepemap.png
Ország(ok) Nicaragua
Elsődleges lefolyások San Juan
Hosszúság 161 km
Szélesség 71 km
Felszíni terület 8157–8264 km2
Átlagos mélység 13 m
Legnagyobb mélység kb. 45 [1] m
Tszf. magasság 32 m
Elhelyezkedése
Nicaragua-tó (Nicaragua)
Nicaragua-tó
Nicaragua-tó
Pozíció Nicaragua térképén
é. sz. 11° 33′ 26″, ny. h. 85° 23′ 02″Koordináták: é. sz. 11° 33′ 26″, ny. h. 85° 23′ 02″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicaragua-tó témájú médiaállományokat.

A Nicaragua-tó (spanyolul: Lago de Nicaragua, helyi nevén gyakran: Lago Cocibolca vagy Lago de Granada) Közép-Amerika legnagyobb édesvizű tava Nicaragua területén.[2]

Földrajz[szerkesztés]

Területe 8157–8264 négyzetkilométer, ezzel a Titicaca-tó után Latin-Amerika második, a Föld tizedik legnagyobb tava. A tó több megyéhez tartozik: délnyugaton Rivas, északnyugaton Granada, északon Boaco, északkeleten Chontales, délkeleten pedig Río San Juan megyéhez.

Északi részén a Río Tipitapa folyón keresztül csatlakozik a Managua-tóhoz. Lefolyása a délkeleti részén levő Río San Juan, azaz a Szent János-folyó, ami egyben az ország legjelentősebb folyója is, és nem a légvonalban közelebbi Csendes-óceánba, hanem a távolabb fekvő Karib-tengerbe vezet. Ez a vízrendszer egy mintegy 41 000km²-es tektonikus völgyben helyezkedik el.[2]

Az átlagosan 13 méter mély tóban [3] sok sziget (mintegy 400) található, a nagyobbak közülük: a Zapatera, az Ometepe és a Solentiname-szigetek. A legnagyobb sziget, az Ometepe két vulkán összenövéséből keletkezett: az 1610 m magas Concepciónéból és az 1394 m magas Maderaséból.

Nagyobb települések a tó partja mentén: Granada, San Jorge, San Carlos és San Miguelito.

Története[szerkesztés]

Az őslakók számára a nagy tó, amelyet navatl nyelvből származó nevén Cocibolcának neveztek, többféle hasznot jelentett: vizét ivóvíznek, tisztításra és öntözésre, a benne élő halakat pedig étkezésre hasznosították, szigetei pedig biztonságos lakóhelyet biztosítottak számukra.[2] A gyarmatosító spanyolok hatalmas mérete és jellegzetes hullámai miatt először édesvízű óceánnak hitték, ezért Mar Dulcénak, azaz Édes-tengernek is nevezték. Később számos kutató felvetette, hogy a tó egykor tengeröböl volt és a vulkáni kitörések, illetve a földkéreg szerkezeti mozgásai zárták el a tengertől, a tó vizét pedig a belefolyó patakok megédesítették.

Napjainkban a tavon keresztül tervezik megépíteni a Panama-csatorna mintájára a Nicaraguai-csatornát. Ez azt jelenti, hogy a tó - miközben kapcsolatot létesít a két óceán között - egy édesvízi tóból fokozatosan sós vizű tóvá alakulna. A csatorna ellenzői szerint ez ökológiai katasztrófához vezet.

Élővilág[szerkesztés]

Környezetének és a benne található szigeteknek a legnagyobb részét száraz, illetve délen–délnyugaton nedves trópusi erdők borítják, de a szigetek vulkánjainak magasabb részein köderdők is megjelennek.[2]

Az egyetlen tó a maga nemében, ahol különféle tengeri halak is megélnek, köztük cápák, kardhalak, valamint fűrészesrájafélék, amelyek a San Juan folyón jutnak fel a Karib-tengerből. A tó környékén sok ritka madárfaj él, a halfajok száma összesen 40.[2]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.