Neoclinus blanchardi
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A hal egy palackból előbújva
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Neoclinus blanchardi Girard, 1858 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Neoclinus blanchardi témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Neoclinus blanchardi témájú médiaállományokat és Neoclinus blanchardi témájú kategóriát. |
A Neoclinus blanchardi a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Chaenopsidae családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A Neoclinus blanchardi előfordulási területe a Csendes-óceán keleti részén van. Az Amerikai Egyesült Államokbeli San Franciscotól kezdve, egészen a mexikói Alsó-Kalifornia (Baja California) középső részéig sokfelé fellelhető.
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a hal legfeljebb 30 centiméter hosszú. Általában zöldes színű, vörös mintázattal. Ingerült állapotban, óriásira nyitja a száját; a nyitott száj lefelé mutató háromszögalakot képez. A nagy szemei a fej tetejéhez közel helyezkednek el.
Életmódja[szerkesztés]
Szubtrópusi és tengeri halfaj, amely a fenék közelében él, általában 3-73 méteres mélységekben; az öblökbe ritkán úszik be. Főleg a sekély, árapálytérségben levő homokos vagy iszapos helyeket választja élőhelyül, ahol az elpusztult puhatestűek házaiba, vagy az ember által kidobott palackokba rejtőzik el. Területvédő állatként, igen agresszív a fajtársaival és más állatokkal szemben. Tápláléka mindenféle gerinctelen és kisebb hal.
A Neoclinus blanchardi legfeljebb 6 évig él.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény az ikráit a partok közelébe, a tengerfenéken található elpusztult puhatestűek házaiba vagy kavicsok alá rakja le. Az ikrákat a hím őrzi és gondozza, egészen a kikelésükig.
Források[szerkesztés]
- Neoclinus blanchardi Girard, 1858 FishBase
- Eschmeyer, W.N., E.S. Herald and H. Hammann, 1983. A field guide to Pacific coast fishes of North America. Houghton Mifflin Company, Boston, U.S.A. 336 p.
