Neoclinus blanchardi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Neoclinus blanchardi
A hal egy palackból előbújva
A hal egy palackból előbújva
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Blennioidei
Család: Chaenopsidae
Nem: Neoclinus
Girard, 1858
Faj: N. blanchardi
Tudományos név
Neoclinus blanchardi
Girard, 1858
Szinonimák
  • Neoclinus satiricus Girard, 1859
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Neoclinus blanchardi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Neoclinus blanchardi témájú kategóriát.

A Neoclinus blanchardi a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Chaenopsidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Neoclinus blanchardi előfordulási területe a Csendes-óceán keleti részén van. Az Amerikai Egyesült Államokbeli San Franciscotól kezdve, egészen a mexikói Alsó-Kalifornia (Baja California) középső részéig sokfelé fellelhető.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifogott példány; jól látszik az óriás szája

Ez a hal legfeljebb 30 centiméter hosszú. Általában zöldes színű, vörös mintázattal. Ingerült állapotban, óriásira nyitja a száját; a nyitott száj lefelé mutató háromszögalakot képez. A nagy szemei a fej tetejéhez közel helyezkednek el.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szubtrópusi és tengeri halfaj, amely a fenék közelében él, általában 3-73 méteres mélységekben; az öblökbe ritkán úszik be. Főleg a sekély, árapálytérségben levő homokos vagy iszapos helyeket választja élőhelyül, ahol az elpusztult puhatestűek házaiba, vagy az ember által kidobott palackokba rejtőzik el. Területvédő állatként, igen agresszív a fajtársaival és más állatokkal szemben. Tápláléka mindenféle gerinctelen és kisebb hal.

A Neoclinus blanchardi legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény az ikráit a partok közelébe, a tengerfenéken található elpusztult puhatestűek házaiba vagy kavicsok alá rakja le. Az ikrákat a hím őrzi és gondozza, egészen a kikelésükig.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]