Neneh Cherry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Neneh Cherry
Neneh Cherry.jpg
Született 1964. március 10. (54 éves)[1][2][3]
Stockholm[4]
Állampolgársága svéd
SzüleiMoki Cherry
Ahmadu Jah
Foglalkozása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Neneh Cherry témájú médiaállományokat.

Neneh Cherry, született Neneh Mariann Karlsson (Stockholm, 1964. március 10. –) svéd énekes, rapper, dalszerző, lemezlovas és spoken word előadó, Don Cherry jazztrombitás mostohalánya, Eagle-Eye Cherry és Titiyo féltestvére. Legismertebb számai a Buffalo Stance és a Youssou N'Dourral előadott 7 Seconds című dal. Első együttese a Rip Rig + Panic volt, amelyhez 1981-ben vokalistaként csatlakozott. Hangszerelőként, közreműködőként szerepelt a Massive Attack korszakos jelentőségű Blue Lines című első lemezén. A nyolcvanas-kilenecvenes évek fordulóján komoly popzenei sikereket aratott három lemezével (Raw Like Sushi, Homebrew, Man). Gyermekei születése után a cirKus nevű családi zenekarban tevékenykedett. 2012-ben a Thing nevű skandináv free jazz-trióval készített lemezt.[5][6] Legújabb lemeze a 2018-ban megjelenő Broken Politics hatalmas figyelmet, és kritikai sikert ért el, csak úgy, mint eddig minden lemeze. A kritikusok szerint az utóbbi három lemeze, de főleg a Blank Project és a Broken Politics élete legjobb munkája.[7]

Élete[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Neneh Cherry Stockholmban született, a svéd festő és textilművész, Monica Karlsson és a zenész Ahmadu Jah gyermekeként. Később anyja a Svédországban élő amerikai trombitáshoz, Don Cherryhez ment feleségül, aki odaadóan vett részt Neneh nevelésében. A szoros kapcsolat miatt Neneh később felvette nevelőapja nevét. Cherry egy kiterjedt művész- és zenészkommuna tagjaként töltötte gyermekkorát. A család később az Egyesüt Államokba költözött, ahol Don Cherry a Dartmouth College-ben tanított. Neneh Cherry 14 évesen elhagyta az iskolát, és egyedül Londonba költözött.[8]

Kezdő lépések[szerkesztés]

Cherry a punkkorszak közepén érkezett Londonba, és hamar találkozott a Slits nevű zenekar tagjaival, akikkel közös squatba is költözött. Később Don Cherry is turnézott a Slitsszel. Neneh Cherry több más punkzenekarral is fellépett (The Cherries, New Age Steppers), miközben lemezlovasként is dolgozott, korai rapszámokat játszva. Három lemezt készített a Rip, Rig + Panic nevű jazz-punk együttessel.[9][10]

Első kislemeze 1982-ben jelent meg Stop the War címmel. Ez egy, a Falkland-szigeteki háború ellen tiltakozó protest song volt. 1983-ban megszületett első gyermeke, ezért visszaköltözött Svédországba, és átmenetileg szüneteltette zenei karrierjét.[8]

Sikerek[szerkesztés]

Cherry 1986-ban ismerkedett meg a producer-dalszerző Cameron McVey-jel (Booga Bear), és kapcsolatuk újabb lökést adott karrierjének. Az 1989-ben megjelent első nagylemez, a Raw Like Sushi dalainak zömét együtt írták. Az album – és Cherry pályafutásának – legnagyobb sikere, a Buffalo Stance eredetileg McVey korábbi zenekara, a Morgan-McVey duó egy kislemezének B-oldalán jelent meg. A szám akkor nem keltett feltűnést, de Cherry feldolgozása, Mark Saunders és a Bomb The Bass-tag Tim Simenon produceri közreműködésével világsiker lett.[9] Az albumon szerzőként és producerként közreműködött még a bristoli trip-hop-együttes, a Massive Attack több tagja, Robert Del Naja (ő a Manchildban) és Andrew Vowles is.[8][9] A lemezborítót, éppúgy, mint Cherry következő két albumát, a neves francia divatfotós-klipkészítő, Jean-Baptiste Mondino tervezte.[11] Mondino rendezte a Manchildhoz készült klipet is, melyben feltűnnek Cherry gyerekei, Naima és Tyson, illetve mostohafia, Marlon is. Emlékezetes pillanat volt, amikor Cherry a lemez promóciós kampányában, nyolchónapos terhesen lépett fel a Top of the Popsban.[8]

Cherryt a Raw Like Sushiért 1989-ben Grammy-díjra jelölték Legjobb új előadó (Best New Artist) kategóriában. A díjat az a Milli Vanilli duó kapta meg, amelytől később elvették, mert kiderült, hogy playback énekeltek. Így abból az évből (azaz a djátadó időpontját tekintve 1990-ből) ebben a kategóriában nincs díjazott.[12]

Cherryt a lemezmegjelenés után nem sokkal Lyme-kórral diagnosztizálták.[8] Kényszerűségből visszavonult, az elkövetkező éveket főleg Svédországban töltötte a családjával, és csak egyetlen közreműködést vállalt: 1990-ben szerepelt a Red Hot + Blue című jótékonysági albumon, amelyre az I've Got You Under My Skin című Cole Porter-szerzeményt rögzítette.[5]

Cherry második nagylemeze, a Homebrew 1992-ben jelent meg. A Raw Like Sushi után "amitől hánynom kellett, hogy »erős nőként« ábrázoltak. Ilyennek akart látni a média" – emlékszik vissza Cherry.[8] Éppen ezért a Homebrew sokkal meghittebb, érzelmesebb, gyengédebb lemez lett, kevesebb szókimondó hiphop-számmal, több dzsesszes, funk- és soul-hatással. Az albumon közreműködött Michael Stipe az R.E.M.-ből, a Gang Starr rapduó és Geoff Barrow is a Portisheadből. A lemez kereskedelmileg nem volt annyira sikeres, mint a debütalbum, de komoly, érett munka.[13]

cirKus és kései lemezek[szerkesztés]

A Blank Project egyik számához, az Everythinghez szintén Jean-Baptiste Mondino készített klipet, Cherryvel a főszerepben.[14]

A Broken Politics borítóját a Turner-díjas Wolfgang Tillmanns tervezte.[15]

Magánélete[szerkesztés]

Cherry 1981-ben ismerkedett meg a Rip, Rig + Panic tagjával, Bruce Smith-szel, 1983-ban született meg közös gyermekük, Naima. A pár 1984-ben elvált, és Cherry visszaköltözött Svédországba. 1986-ban ismerkedett meg Cameron McVey-jel, akivel 1990-ben házasodtak össze. Két gyermekük született: Tyson (1989) és Mabel (1996), illetve közösen nevelték McVey előző házasságából született fiát, Marlon Roudette-et. A pár azóta is együtt él, főként Cherry gyermekkorának színhelyén, Hässleholmban, illetve Stockholmban és Londonban. Közösen működtetik cirKus nevű családi zenekarukat. Mabel, anyját követve énekesnői pályára lépett, első EP-je 2017-ben jelent meg, a lemez több számának Marlon volt a szerzője és producere.[16]

Diszkográfia[szerkesztés]

Szólólemezek[szerkesztés]

A Rip, Rig + Panic tagjaként[szerkesztés]

  • God (1981)
  • I Am Cold (1982)
  • Attitude (1983)

A Float Up CP tagjaként[szerkesztés]

  • Kill Me in the Morning (1986)

A CirKus tagjaként[szerkesztés]

  • Laylow (2006)
  • Medicine (2009)

A Thinggel[szerkesztés]

  • The Cherry Thing (2012)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  5. a b Ankeny, Jason: Neneh Cherry Artist Biography. allmusic.com. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
  6. Mossman, Kate: Neneh Cherry, interview: 'People ask me where I've been for 18 years'. The Guardian, 2014. február 23. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
  7. Roberts, Christopher. „Neneh Cherry Announces New Four Tet-Produced Album, Shares New Song "Shot Gun Shack"”, Under The Radar, 2018. augusztus 30. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  8. a b c d e f Neely, Kim. „Neneh Cherry: Homestyle”, Rolling Stone, 1993. február 4. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  9. a b c Kenner, Rob. „Neneh Cherry Talks "Blank Project," "Buffalo Stance," and Biggie”, Complex, 2014. február 18. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  10. - marló -. „Belegabalyodni (Neneh Cherry: Man)”, Magyar Narancs, 1996. szeptember 26. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  11. Kinsella, Ana. „The Eclectic Visions of Neneh Cherry”, AnOther Magazine, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  12. Holden, Stephen. „Winner of Grammy Lost By Milli Vanilli: No One”, The New York Times, 1990. december 5. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  13. Henderson, Alex. „Homebrew”, allmusic.com (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  14. Gordon, Jeremy. „Neneh Cherry Dances and Dances in "Everything" Video”, Pitchfork, 2014. április 23. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  15. Bruce-Jones, Henry. „Neneh Cherry returns with Four Tet-produced LP Broken Politics”, Fact Mag, 2018. augusztus 30. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 
  16. Snapes, Laura. „One to Watch: Mabel”, The Guardian, 2017. május 7. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 2.) 

Források[szerkesztés]