Nakaszone Jaszuhiro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nakaszone Jaszuhiro
Nakaszone miniszterelnök megérkezik a marylandi Andrews légitámaszpont, az Egyesült Államokba (1983. január 21.)
Nakaszone miniszterelnök megérkezik a marylandi Andrews légitámaszpont, az Egyesült Államokba (1983. január 21.)
Japán 71., 72. és 73. miniszterelnöke
Hivatali idő
1982. november 27. 1987. november 6.
Előd Szudzuki Dzenkó
Utód Takesita Noboru

Született 1918. május 27. (100 éves)
Japán Takaszaki, Japán
Párt Liberális Demokrata Párt
Választókerület Gunma, 3. kerület

Házastársa Nakaszone Cutako
Gyermekei Hirofumi Nakasone
Foglalkozás politikus
Iskolái Tokió Egyetem
Vallás Sintó

Díjak
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany

Nakaszone Jaszuhiro aláírása
Nakaszone Jaszuhiro aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nakaszone Jaszuhiro témájú médiaállományokat.

Nakaszone Jaszuhiro (japánul: 中曽根 康弘, Hepburn-átírással: Yasuhiro Nakasone) (Takaszaki, 1918. május 27. –) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt korábbi elnöke, Japán miniszterelnöke 1982 és 1987 között. Nakaszone Ronald Reagan, Helmut Kohl, François Mitterrand, Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov kortársa,[1]

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Egy jómódú fakereskedő gyermekeként született. 1941-ben szerzett diplomát a Tokiói Császári Egyetemen, majd a második világháborúban hadnagyként szolgált a japán haditengerészetnél.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Még nem volt 30 éves, amikor 1947-ben a japán parlament alsóházának tagjává választották. Mandátumát a következő választásokon számos alkalommal megvédte. Több alkalommal tagja lett a japán kormánynak is: 1967-1968-ban szállítmányozási miniszterként, 1970-1971-ben hadügyminiszterként, 1972-1974 között pedig nemzetközi kereskedelmi és ipari miniszterként szolgált.[1]

1982-ben Szuzuki Dzenko lemondása után nyerte el a Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségét és ezzel a miniszterelnöki posztot is. Novemberi megválasztása után az ellenzék már decemberben előrehozott választást tudott kikényszeríteni és ezen a liberális demokraták elesztették abszolút többségüket. Nakaszone azonban miniszterelnök maradt, miután koalíciós kormányt hozott létre. Kormányzása során igyekezett szorosabbra fűzni Japán kapcsolatait az Egyesült Államokkal: kormánya megemelte a katonai kiadásokat, nagyobb részt vállalva így saját hazája védelmének költségeiből, és megkönnyítette az amerikai áruk bejutását a japán piacra. Nakaszone intenzív külpolitikai offenzívába kezdett, hogy megerősítse a japán gazdaság nemzetközi pozícióit, míg belföldön megszorításokat vezetett be az államadósság leszorítása érdekében.[1]

1987-ig töltött be a miniszterelnöki posztot, utóda Takesita Noborude lett, akit ő javasolt a posztra. Ezután is pártja, és a japán politikai élet meghatározó szereplője maradt, ám 1989-ben korrupciós ügybe keveredett és ekkor jelentősen vesztett befolyásából.[2] Ugyanakkor 2003-ig a parlament tagja maradt. Ekkor pártja új szabályt vezetett be, 73 évben maximalizálva jelöltjei életkorát, így Nakaszonét – több más veterán politikussal együtt – kiszorították a parlamentből.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
Szudzuki Dzenkó
Japán miniszterelnöke
1982. november 27.1987. november 6.
Emblem of the Prime Minister of Japan.svg
Utódja:
Takesita Noboru