Nagy halfarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nagy halfarkas
Stercorarius skua -Iceland-8.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Halfarkasfélék (Stercorariidae)
Nem: Stercorarius
Faj: S. skua
Tudományos név
Stercorarius skua
(Brünnich), 1764
Szinonimák

Szkua, Catharacta skua

Elterjedés
Stercorarius skua map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy halfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy halfarkas témájú médiaállományokat és Nagy halfarkas témájú kategóriát.

A nagy halfarkas vagy szkua (Stercorarius skua) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Morten Thrane Brünnich dán zoológus írta le 1815-ben, a Catharacta nembe Catharacta skua néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Északi-sark környékén, Izlandon, Feröeren és Skócia északi tájain fészkel, és szokatlan módon a Déli-sark környékén is honos. A fészkelésen kívüli időt a tengereken tölti, de közel a szárazföldhöz. Mind a két populáció az egyenlítő irányába vonul. Természetes élőhelyei a tundrák, tengerpartok és a nyílt tengerek.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon ritka kóborló, az őszi időszakban.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 53-58 centiméter, szárnyfesztávolsága 132-140 centiméter, testtömege 1400-1600 gramm.[5] Tollruhája sötétbarna, világosabb mintázattal. Repülés közben látszik a szárnyain lévő fehér folt.

Táplálkozás közben
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés]

Halakból álló táplálékát vagy maga fogja, vagy a halászó madarakat addig üldözi, amíg azok ki nem öklendezik a táplálékot, amit még a levegőben elkap. A legyengült madarakat is megöli. A szárazföldön elkapja az egereket, patkányokat, de akár az üregi nyulat is. A fészkeket megdézsmálja és a dögöket is elfogyasztja.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Május-június között földre, fűcsomók közé készíti fészkét, általában 1-2 darab 70 milliméteres tojást tojik, melyen 29 napig kotlik.[5] A kikelt fiókák közül általában csak egy nő fel. A szülők felöklendezett falatokkal táplálják utódjukat. Veszély esetén az idős madarak rátámadnak a közeledőkre.

Fészke, tojásaival
Museum specimen

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 30000-34999 példány közötti és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]