Nagy barrakuda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy barrakuda
Sphyraena barracuda
Sphyraena barracuda
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Nyilascsukafélék (Sphyraenidae)
Nem: Sphyraena
(Klein, 1778)
Faj: S. barracuda
Tudományos név
Sphyraena barracuda
(Edwards, 1771)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy barrakuda témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy barrakuda témájú médiaállományokat és Nagy barrakuda témájú kategóriát.

A nagy barrakuda (Sphyraena barracuda) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a nyilascsukafélék (Sphyraenidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A nagy barrakuda megtalálható a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánban.

Megjelenése[szerkesztés]

Nagy barrakuda egy csehországi akváriumban

Az állat 140 centiméter, esetenként akadnak 200 centiméteres hosszú példányok is. Testtömege 30-45 kilogramm, legfeljebb 50 kilogramm. E halfajnak 6 háttüskéje és 1 hastüskéje van; ezek mellett 9 hátsugara és 10 hassugara van. Farka villás; mindkét végén halvány folt található. A hal alsó részén, elszórtan több fekete pont van. Nagy feje lapos.

Életmódja[szerkesztés]

Nappali ragadozó, főleg halakkal és puhatestűekkel táplálkozik. Néha egyedül vadászik, de gyakran több száz egyedből álló rajt alkot. Általában a nyílt vizeket kedvelik de bemerészkedhetnek a sekély vizekbe is, így a fürdőzőkre is veszélyt jelenthetnek, bár a barrakuda-támadások nagyon ritkák, halálos támadás pedig nem is történt eddig. Húsa mérgező, így a halászata be van tiltva. Természetes ellenségei a cápák, főleg a tigriscápák, amelyek jóval nagyobbak nála, és sokszor, mikor nem csapatosan vadásznak megtámadják őket.

Szaporodása[szerkesztés]

A fiatal nőstény akár 5000 ikrát is lerakhat, viszont az idősebbek képesek 30 000 ikrát lerakni.

Források[szerkesztés]