Nagy Lajos (lelkész, 1824–1888)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Nagy Lajos (Szob, 1824Magyaratád, 1888. november 1.)[1] református lelkész.

Élete[szerkesztés]

Apja Nagy Benjamin előkönyörgő volt. A gimnáziumot Csurgón 1840-ben, a teológiát Pápán 1846-ban végezte. Bőnyön egy évig töltött akadémiai rektorság után 1847 őszén hazament és segédlelkésznek alkalmaztatott A.-Segesden, majd Szabáson, Csoknyán és végül Inkén, ahol három évig működött, miközben a kápláni és felavatási papi vizsgákat letette. 1851-ben Bürüs választotta meg, 1856-ban pedig Magyaratád rendes lelkésznek, ahol 1888-ban bekövetkezett haláláig szolgált. Felesége Barla Sz. Eszter volt.

Egyházi beszédei és imái a Fördős szerk. Papi Dolgozatokban jelentek meg, melyek együtt jókora kötetet tennének ki, ugyanis: Papi dolgozatok gyászesetekre (1857. 7. füz. két gyászbeszéd és két ima. 1859 8. füz. két prédikáció, öt ima, 1863. 10. f. három prédikáció; 13 gyászbeszéd, 58 ima, 10 sírvers); a Kecskeméti Lelkészitárban (Pest, 1870. egy prédikáció); a Protestáns Papban (1879. két halotti ima).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Uj Magyar Athenás 300. old.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.