Ugrás a tartalomhoz

Nagy Géza (lelkész, 1929–2014)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nagy Géza (lelkész, 1929) szócikkből átirányítva)
 Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget.
Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont!
Ez a szócikk az 1929-ben született lelkész Nagy Gézáról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Géza (egyértelműsítő lap).
Nagy Géza
Született1929. december 13.
Nyárádszentbenedek
Elhunyt2014. október 30. (84 évesen)[1]
Marosvásárhely[1]
Állampolgárságaromán[2]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy Géza András Levente (Nyárádszentbenedek, 1929. december 13. – Marosvásárhely, 2014. október 30.[3]) református lelkész.

Tanulmányok

[szerkesztés]

A Kolozsvári Református Kollégiumba járt elemitől az érettségiig (1948). majd beiratkozott a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Pedagógia-Lélektan szakára. 1949-ben letartóztatták. A börtönből való szabadulása után, 1953 februárjában beiratkozott a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe, amelyet 1956-ban végzett el.

Életút

[szerkesztés]

1949. dec. 17-én a Securitate letartóztatta, mert részt vett egy titkos antikommunista ifjúsági szervezetben. Ez a csoport 17 kolozsvári és magyarvistai munkás, földműves és értelmiségi magyar fiatalból állott, azzal a célkitűzéssel, hogy bármikor készek legyenek fegyveres ellenállásra és szabotázs- illetve partizánakciókra. A Kolozsvári Katonai Törvényszék 3 év nehéz börtönre. ("temniţă grea") ítélte. Kolozsváron, Pitesti-en és Szamosújváron raboskodott, összesen 3 évet és 2 hónapot, majd 1 évig nem hagyhatta el Kolozsvárt. ("D. O.")

1951-ben átélte a világviszonylatban is példátlan, testi - lelki kínzás és megtörés módszerével alkalmazott, önfeltáró leleplezésen (demascarea) alapuló úgynevezett "átnevelést", amelyet a korábban megkínzott és átnevelt rabok végeztek ugyancsak rabokon azzal a céllal, hogy majd ezekből a megkínzottakból is kínzók legyenek. Ezt a módszert, amellyel a román kommunista hatalom a legveszedelmesebb ellenségét, az ellenálló ifjúságot önnön keze által akarta megsemmisíteni, „Ha túlélted hallgass” c. könyvében írta le. A szervezkedésről dokumentumfilm készült „Az átnevelés poklában” címmel.

A börtönből való szabadulása után elvégezte a teológiát. Segédlelkésznek a Kolozsvár Magyar-utcai Egyházközségbe nevezték ki. 1958 és 1959 között parókus lelkész volt a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Ikland-Székelykál egyházközségben. Innen választották meg pályázat útján Sáromberkére (Maros megye). 1979-ben meghívták és szabályosan megválasztották a Kolozsvár Monostori-úti egyházközség lelkészének, de az akkori felettes egyházi és világi hatóságok megakadályozták az állás elfoglalását. Sáromberkén 41 évet szolgált. A kommunizmus évtizedei alatt a falu közösségének lelki, szellemi vezetője volt, kitartásra, helyben maradásra buzdította a híveket. Az ifjúság nevelésére különös gondot fordított, a parókián rendszeres vallás- és énektanítás folyt, közadakozásból Ifjúsági kulturális központot hozott létre. Volt egyházmegyei főjegyző és évtizedekig gondozta a Teleki Sámuel kancellár és az Afrika-kutató Teleki Samu földi maradványait is őrző sáromberki Teleki-kriptát. 2000-ben vonult nyugállományba .

Könyv

[szerkesztés]
  • Ha túlélted, hallgass Polis kiadó, Kolozsvár, 2004.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b https://kronikaonline.ro/eklezsia/elhunyt-nagy-geza-lelkesz#
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. ↑ Elhunyt Nagy Géza lelkész. kronikaonline.ro (2014. október 31.) (Hozzáférés: 2022. június 18.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagy_Géza_(lelkész,_1929–2014)&oldid=26780766”