Nagy őrgébics
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lanius excubitor Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy őrgébics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy őrgébics témájú médiaállományokat és Nagy őrgébics témájú kategóriát. |
A nagy őrgébics (Lanius excubitor) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.[1][2] Az őrgébics onnan kapta nevét, hogy régebben a solymászok kalitkában tartották, mert más-más hangokkal hívta fel figyelmüket a különböző ragadozó madarakra. Ez megkönnyítette a sólymok befogását. Az őrgébics jóval előbb felfedezte a sólymot, mint ahogy a solymász észrevette volna.
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Lanius excubitor bianchii Hartert, 1907
- Lanius excubitor borealis Vieillot, 1808
- Lanius excubitor excubitor Linnaeus, 1758
- Lanius excubitor funereus Menzbier, 1894
- Lanius excubitor homeyeri Cabanis, 1873
- Lanius excubitor mollis Eversmann, 1853
- Lanius excubitor sibiricus Bogdanov, 1881[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Európa, Ázsia területén és Észak-Afrikában honos. Nem válogatós madár, fás, bokros területeken, gyümölcsösökben és mocsarakban is megtelepszik. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon rendszeres és gyakori téli vendég, de már kisebb fészkelő állománya is van.[5] Homeyeri alfaja rendkívül ritka alkalmi vendég, első bizonyított hazai előfordulását 2002. november 15. és december 9. között Hortobágyon észlelték.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-35 centiméter, testtömege 48-81 gramm.[5] Szemsávja fekete.
Életmódja[szerkesztés]
Táplálékának jelentős része apróbb gerincesekből áll, de megeszi a rovarokat is. Pockot, egeret, tücsköt és lótetűt a földön zsákmányol, a kisebb madarakat a levegőben kapja el. Az állomány egy része állandó, egy része kóborol. A tövisszúró gébicshez hasonlóan tüskés ágakra szúrja fel a tartalék élelmet.
.jpg)
Szaporodása[szerkesztés]
Növényi szálakból épített csésze alakú fészkét tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 15-18 napig csak a tojó kotlik, s a párja eteti. A fiókák még 20 napig vannak a fészekben, ahol néha kakukkot is nevel.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európai állománya csökkenő, Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50 000 Ft.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2019. augusztus 15.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kft 1990. ISBN 963-02-7705-0
További információk[szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
|
