Nagy őrgébics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nagy őrgébics
Lanius excubitor 1 (Marek Szczepanek).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Gébicsfélék (Laniidae)
Nem: Lanius
Faj: L. excubitor
Tudományos név
Lanius excubitor
Linnaeus, 1758
Elterjedés
LaniusExcubitorIUCN.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy őrgébics témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy őrgébics témájú médiaállományokat és Nagy őrgébics témájú kategóriát.

A nagy őrgébics (Lanius excubitor) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.[1][2] Az őrgébics onnan kapta nevét, hogy régebben a solymászok kalitkában tartották, mert más-más hangokkal hívta fel figyelmüket a különböző ragadozó madarakra. Ez megkönnyítette a sólymok befogását. Az őrgébics jóval előbb felfedezte a sólymot, mint ahogy a solymász észrevette volna.

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Lanius excubitor bianchii Hartert, 1907
  • Lanius excubitor borealis Vieillot, 1808
  • Lanius excubitor excubitor Linnaeus, 1758
  • Lanius excubitor funereus Menzbier, 1894
  • Lanius excubitor homeyeri Cabanis, 1873
  • Lanius excubitor mollis Eversmann, 1853
  • Lanius excubitor sibiricus Bogdanov, 1881[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa, Ázsia területén és Észak-Afrikában honos. Nem válogatós madár, fás, bokros területeken, gyümölcsösökben és mocsarakban is megtelepszik. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres és gyakori téli vendég, de már kisebb fészkelő állománya is van.[5] Homeyeri alfaja rendkívül ritka alkalmi vendég, első bizonyított hazai előfordulását 2002. november 15. és december 9. között Hortobágyon észlelték.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-35 centiméter, testtömege 48-81 gramm.[5] Szemsávja fekete.

Életmódja[szerkesztés]

Táplálékának jelentős része apróbb gerincesekből áll, de megeszi a rovarokat is. Pockot, egeret, tücsköt és lótetűt a földön zsákmányol, a kisebb madarakat a levegőben kapja el. Az állomány egy része állandó, egy része kóborol. A tövisszúró gébicshez hasonlóan tüskés ágakra szúrja fel a tartalék élelmet.

Egy tartalék rágcsáló
és egy rovar

Szaporodása[szerkesztés]

Növényi szálakból épített csésze alakú fészkét tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 15-18 napig csak a tojó kotlik, s a párja eteti. A fiókák még 20 napig vannak a fészekben, ahol néha kakukkot is nevel.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Európai állománya csökkenő, Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50 000 Ft.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  5. a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2019. augusztus 15.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]