N. C. Wyeth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(N.C. Wyeth szócikkből átirányítva)
N. C. Wyeth
Született1882. október 22.[1][2][3][4][5]
Needham
Elhunyt1945. október 19. (62 évesen)[1][2][3][4][5]
Chadds Ford, Pennsylvania
Állampolgárságaamerikai
HázastársaCaroline Brenneman Brockius
Gyermekei
  • Andrew Wyeth
  • Henriette Wyeth
  • Nathaniel Wyeth
  • Carolyn Wyeth
  • Ann Wyeth McCoy
SzüleiHenrietta Zirngiebel
Andrew Newell Wyeth Jr.
Foglalkozása
  • illusztrátor
  • festőművész
IskoláiJohn D. O'Bryant School of Mathematics & Science
Halál okaVasúti baleset
SírhelyeBirmingham Lafayette Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz N. C. Wyeth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Newell Convers Wyeth (Needham, Massachusetts, 1882. október 22. – Chadds Ford, Delaware megye, 1945. október 19.) (ismertebb nevén N. C. Wyeth) amerikai realista festő és illusztrátor. Needhamben született. Howard Pyle tehetséges tanítványa volt, és Amerika egyik legnagyobb illusztrátora lett.[6]

Első munkái 1903-ban a Saturday Evening Post hasábjain láttak napvilágot. 1911-ben Robert Louis Stevenson A kincses sziget című könyvéhez készített illusztrációt. Ezen kívül Az őzgazda, a The White Company, a Robinson Crusoe, Az utolsó mohikán, a Kidnapped és a Robin Hood képeit is ő készítette. Élete folyamán 3000 képet festett és 112 könyvet illusztrált.[7] 25 megrendelője a Scribner's volt, később ezekkel lett híres az utókor előtt.[6]

Mivel tőle származik a Wyekth család és Chadds Ford-i birtokuk, életműve nagyobb, mint teljesítménye. Abban a korban volt realista festő, mikor megjelent a fényképezőgép és a kamera, mint ellenfelek.[8] Néha melodramatikusnak tűnik, de képeit úgy készítette, hogy azokat egyszerűen meg lehessen érteni.[9] Wyeth, aki egyszerre volt festő és illusztrátor, megértette a különbségeket, és 1908-ban ezt mondta: A festészetet és az illusztrálást nem lehet keverni. Nem lehet az egyiket a másikba beolvasztani.[8]

Életpályája[szerkesztés]

Wyeth a studiójában 1903-ban vagy 1904-ben

N. C. Wyelth Carolyn Bockiust vette el. 5 gyermekük volt: Andrew Wyeth, Henriette Wyeth Hurd, Carolyn Wyeth, Ann Wyeth McCoy és Nathaniel C. Wyeth. Andrew, Henriette és Carolyn szintén művész lett. Ann művész és zeneszerző, Nathaniel pedig a DuPont egyik mérnöke lett. Abban a csapatban dolgozott, mely feltalálta a műanyag szódásüveget. Henriette és Ann N. C. két pártfogoltjához, Peter Hurdhoz és John W. McCoy-hoz ment hozzá. N. C. Well Jamie Wyeth művész és Howard Wyeth zenész nagyapja.[10]

1903. február 21-én a Saturday Evening post címoldalán megjelent ugrándozó vadló volt az első megjelent illusztrációja[11] Abban az évben a következőlképp írta le művészetét: igaz, szolid, amerikai témák. Semmi külföldi nincs köztük."[12] Korai nyugati utazásai inspirálták a cowboyokat és a bennszülött amerikaiakat bemutató képeit.[9]

Jelentős nyilvános Wyeth-gyűjteménye a Brandywine River Museumnak, a Portland Museum of Artnak és a Farnsworth Art Museumnak vannak.

N. C. Wyeth balesetben halt meg egy vasúti kereszteződésnél. Vele volt Nathaniel unokája, C. Wyelth fia. Ő is belehalt a sérülésekbe.

Művei[szerkesztés]

  • Mowing (1907)
  • Long John Silver and Hawkins (1911)
  • The Fence Builders (1915)
  • Apotheosis of the Family (1932)
  • Dying Winter (1938)
  • The Archemist (1938)
  • Deep Cover (1939)
  • The War Letter (1944)
  • Nightfall (1945)
  • Stand and Deliver

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b N.C. Wyeth (angol nyelven)
  4. ↑ a b Newell Convers Wyeth (holland nyelven)
  5. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b N.C. Wyeth: A Short Biography Archiválva 2007. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben ARTSEDGE, John F. Kennedy Center for the Performing Arts
  7. ↑ Wyeth's World Herry Adams Smithsonian
  8. ↑ a b "Pictures Great," His Publisher Told Him, review of N. C. Wyeth by David Michaelis 1998. november 15. New York Times Adam Gopnik.
  9. ↑ a b Newell Convers Wyeth Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben barewalls.com 1996-2005
  10. ↑ FISKE-L: Re-Nicholas Wyeth / John Fiske & Sara Wyeth Archiválva 2013. január 4-i dátummal az Archive.is-en 1998. augusztus 5. Dean Fisk
  11. ↑ Elizabeth Nesbitt Room Illustrators Project: Newell Convers Wyeth (1882-1945) Archiválva 2002. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben University of Pittsburgh Gerson, Donna, Michelle Frisque, Beth Kean, and Elizabeth T. Mahoney
  12. ↑ N C Wyeth / Newell Convers Wyeth American Art Archives

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=N._C._Wyeth&oldid=26870494”